Kihez mehetnék?

"Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia."

Mire mennénk az életben kérdések nélkül? Meggyőződésem, hogy a folytonos válaszkeresés viszi előre a világot, formálja nem csak a személyes életünket, de mindannyiunkét is. Sokszor egy jó kérdés elvezet bennünket a kialakult probléma gyökeréhez és segít megtalálni a helyes választ és így eligazít, helyre tesz minket.

Példának okáért amikor bajban vagyunk és egyik gond jön a másik után, a legfontosabb kérdés a miért. Miért történik ez velem? Megtalálni a történések okát. Hasonlóan segít ugyanez a kérdés akkor, amikor valami irdatlan ostobaságot műveltünk. Miért tettük ezt? Miért tartunk ott ahol épp vagyunk? Aztán később, mikor tudjuk már, hogy mi lenne a jó, de még téblábolunk, húzzuk az időt valamiért, valami kényelmetlenség vagy kellemetlenség miatt, vagy csak önsajnálatból és valaki megkérdi: Mit csinálsz itt? Miközben a válaszon törjük a fejünket rájövünk, egész máshol lenne már a helyünk. Szóval a kérdések, a valóban jó kérdések segítenek bennünket.

Ebben a történetben is van egy ilyen jó kérdés, amit Péter önmagának és talán tanítványtársainak is feltesz: "Kihez mehetnénk?" Az ok is egyszerű: Jézus körül egy olyan szituáció alakult ki, ami sokakat arra késztetett, hogy elforduljanak tőle. Nyíltan kezdett beszélni arról, hogy ki is Ő valójában. Ez az őszinteség osztotta meg az embereket, mert olyan kijelentéseket tett, hogy Ő biztosítja majd a benne hívőknek az örök életet, hogy Ő az Isten küldöttje, akiben hinni kell minden istenkeresőnek, hogy az Ő tanítása Isten szavával ér fel és csak abban van az igazi élet, hogy az ő áldozata, megtört teste és kiontott vére nélkül senki sem juthat az Isten országába, mert Ő maga is onnan jött és oda tér vissza (János 6,27-62) Ezek a kijelentések egyértelművé tették minden hallgató számára, hogy Jézus több egy rabbinál, az ige tanítójánál. Több, mint egy jó ember, több mint egy gyógyító csodatevő. Ő az Isten Fia, Aki maga is Isten, Aki a mennyből szállt le a földre, hogy megmentse az embereket bűneikből.

Ahogy ez akkor kemény beszédnek bizonyult, ma is annak számít sokak szemében. Vannak, akik jó embernek, kiváló tanítónak, a szeretet szónokának tartják őt, de nem többnek. Elismerik, hogy jó szónok volt, hogy csodálatos életet élt itt a földön, ami példa értékű, de nem mennek tovább felismeréseikben az úton. Visszariadnak attól, hogy teljes valójában lássák Őt. Mert, amikor ez bekövetkezik, akkor rádöbbennek, hogy Jézus kizárólagosságra törekszik az életükben és választás elé állítja őket. Ugyanúgy, mint amikor valaki szerelmes és azt akarja, hogy a másik egyedül csak is őt válassza, mert a jó kapcsolat, a barátság, az elismerés már kevés. Több kell! Minden kell!

Ilyen az Isten szeretete is mi irántunk. Nem csak azt szeretné, hogy jóba legyünk Vele. Nem csak azt, hogy néha beszélgessünk, hogy jusson Rá is egy kis időnk néha. Ő azt szeretné, ha Ő lenne számunkra Minden. Mint annak idején Pálnak is, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért. (Filippi 3,8) Azt szeretné, ha végre meglátnánk Őt teljes valójában, nagyszerűségében és megértenénk, hogy nélküle nincs értelme az életünknek. Péter feltett kérdése erre döbbentette rá őt magát és legtöbb társát is. Most már csak a mi válaszunk, a te válaszod hiányzik. Kicsoda neked Jézus?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia