Jézus Isten megváltási tervében
"Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek…”
Sok beszédnek sok az alja...
Néha a legrövidebb mondatok tartalmazzák a legtöbb információt. Nem véletlen, hogy sokan úgy vannak vele: ha valamit röviden is el lehet mondani, akkor minek csépelni a szót? Sokszor a Bibliával is hasonló a helyzet: van, hogy egy mondatból, vagy mint a mai idézetünk esetében egyetlen félmondatból három fontos tanulságot szűrhetünk le. Mik ezek?
- "Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott”: A megváltási tervről általában úgy gondolkodunk, mint Isten “B-tervére” amit kénytelen volt kitalálni, hogy az ember által elrontott kezdetek után valamilyen módon mentse a menthetőt. Ebből a szakaszból kiderül, hogy ez a gondolat nem is lehetne távolabb a valóságtól. A megváltás terve nem egy rögtönzött B-terv, hanem egy jól átgondolt megoldási út volt arra az esetre, ha bármely teremtménye kudarcot vallana, és a bűn markába esne. A szakasz egyértelmű: Ő (tehát Jézus Krisztus) már a világ teremtése előtt elvállalta azt az áldozatot, amit aztán később az ember számára meg kellett hoznia. Ez a terv sokkal régebbi, mint te vagy én, Ádám és Éva, vagy a Föld bolygó. Ez a világ teremtése előtt óta áll. Azóta elég idő telt el, hogy Isten tökéletesítse azt.
- A terv legfőbb része Jézus életében bontakozott ki, és a halálával és feltámadásával érte el a csúcspontját. Péter úgy beszél erről az időszakról, mint az “idők végéről”. Furcsa lehet nekünk, akik már évszázadok óta az “utolsó idők”-ben és az “idők végén” élünk, megérteni, hogy mitől az idők vége az, ami kétezer évvel ezelőtt történt. Egy szempontból biztosan az: a bűn idejének vége. Egész Jézus áldozatáig a Föld, mint Schrödinger macskája egyszerre volt elveszett és megmentett, hiszen a harc még javában tartott. Jézus kereszthalála azonban ennek az időnek a végét jelezte. Azóta a bűn nem uralkodik az emberen, hiszen csupán megtűrt lakó itt, a Földön. Már Isten az uralkodó, hiszen a bűn ideje véget ért.
- Talán a legfontosabb a három közül az utolsó szó: Jézus megjelent miértünk. Az áldozata nem “mindenkiért”, “valakiért”, a “keresztényekért” vagy a “tökéletesekért” lett meghozva, hanem érted. És értem. És mindenkinek saját magáért. A Földet mentette meg, az emberiségért halt meg, de az emberiség Te vagy és én. A szomszédod és a legkellemetlenebb munkatársad. A buszvezető és a kukás, a tanár és a hajléktalan. A politikus és a menedékkérő, bőrszíntől, nemtől, kortól, vallási hovatartozástól függetlenül. Jézus érted halt meg. Az ő halálából te profitáltál, és fogsz profitálni ezután. Ez az evangélium, ez az örömhír.
De nem akarom tovább csépelni a szót: Isten legtökéletesebb terve már kétezer évvel ezelőtt megszabadított téged a bűn fogságából, mikor még nem is éltél, Jézus halála árán. Elég legyen mára ennyi, és nem kell a szócséplés.
