A bizalom gyógyít
Engedelmességedben bízva írok neked, tudván,
hogy többet is fogsz tenni annál, mint amit kérek.” (Simon
Tamás László ford.)
Pál
apostol egy gazdag kereszténynek, Filemonnak írt levelet egy
szökött rabszolgáért, Onészimoszért, aki Pállal találkozva
elfogadta az evangéliumot. Pál e levél kíséretében küldi
vissza Onészimoszt Filemonhoz azzal a kéréssel, hogy bocsásson
meg neki, és fogadja őt úgy, mintha az apostol maga látogatná
meg. Abban bízik, hogy Filemon nem csupán eltekint a szökött
rabszolgáknak járó büntetéstől, hanem többet is tesz ennél, felszabadítja őt a rabszolgaságból.
Kérését a szeretet kérlelésébe csomagolja: „Annakokáért
jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked
azt, ami illendő, a szeretetért inkább kérlek.” (8-9.v)
Nagy erő rejlik a
másik ember iránt kifejezett bizalomban. Amikor Isten szemével
tudom látni őt, azaz nem csupán azt, hogy most milyen, hanem azt
is, hogy milyen emberré válhat Isten munkálkodása, szeretete
által. Ez a bizalom öröm és gyógyulás mindkét fél számára.
A felebarátom számára a legnagyobb bátorítás a helyes döntés
megérleléséhez, számomra pedig öröm azért, mert látom és
remélem a jót és gyönyörködöm abban a munkában, amit Isten
végez a másik ember lelkében, társául szegődöm annak a
szeretetnek, amivel Isten keresi őt. Ez a szeretet és bizalom
késztethet arra minket, hogy Pálhoz hasonlóan kimondjuk a
megelőlegezett bizalom következő gyönyörű mondatát: „Bízván
a te engedelmességedben… tudván, hogy annál, amit mondok, többet
is fogsz cselekedni.”
Tekintsünk egymásra olyan bizalommal, amely gyógyít és jóra késztet!
Legyen áldott a napod!
