Mózes és a Bárány éneke
„És láték úgymint üvegtengert tűzzel
elegyítve, és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén
és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében
valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek az Isten szolgájának
énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván; Nagyok és csodálatosak a te
dolgaid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, oh szentek
Királya!
(Jelenések könyve 15. fejezet
2-3.vers)
A Jelenések könyve a
bűn történelmének lezárását tárja elénk. A látomásokban megjelenő képek gyakran
sötétek, félelmetesek, hiszen ez az időszak az a bizonyos „nagy nyomorúság,
amely nem volt a világ kezdete óta” (Máté 24:21).
Ennek előszele volt
az apostoli korban átélt üldöztetés, amikor a napba öltözött asszonyt és
gyermekét el akarta pusztítani a Sárkány (Jel.12.fej.), aki aztán pusztába
menekült. Sátán tovább üldözte, stratégiát váltva ugyan, az egyházat az
erőszakkal való elpusztítás helyett, két fenevad által (Jel.13.fej.) megalkuvásra
csábítva akarta maga oldalára állítani.
Sajnos, látható, hogy
a többség engedett neki, kompromisszumot kötöttek vele, a látszatkereszténység
álcájában tetszelegve, azt mondják ’élők, de közben halottak’ (Jel.3:1); no meg
langymelegek (Jel.3:15).
A vég felé haladva
azonban kitűnik egy maradék, a hűségesek, akik állhatatosak, akik megtartják
Isten parancsolatait és a Jézus hitét (Jel.14:12). Ők a győztesek, akiket Isten
Lelke elpecsétel a hét utolsó csapás előtt.
Ám ahogy reggeli
Igénkben olvastuk, ekkor valami megakasztja a világdráma folyását. Az események
kereke egy pillanatra megáll, és énekszó hallatszik.
Nem korai ez még?
Győzelemről énekelni, miközben még dúl a nagy küzdelem? Hárfázni, miközben az
ellenség a végső csapásra készül?
Mózes és a Bárány
éneke, a hitből fakadó hála éneke. Mert bár elindultunk a tejjel-mézzel folyó
Kánaán felé, már van tapasztalatunk is, de még nem értünk haza. A kereszten
ugyan már megtört a bűnnek hatalma, Jézus feltámadása által örök életünk van,
de a halál csak az ezer év végén töröltetik el végleg.
Mózes és a Bárány
éneke, az úton lévők háladala, mely a rögös útról a célra irányítja a
figyelmet. Mely azt üzeni; A mi feladatunk nem a nagy nyomorúság eseményeinek
lázas figyelése. A mi küldetésünk nem ezeknek beazonosítgatása.
Azért vagyunk úton,
hogy minden nap, minden percében Őt magasztaljuk, Neki adjunk hálát, dicsérjük
Őt, aki hazavezet bennünket.