A türelem rózsát terem
„...hogy
ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik
az ígéreteket.”
Zsidókhoz
írt levél 6. fejezet 12. verse
Szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy egy
olyan helyen élek ebben a világban, ahol nem lehet megosztani egy képet arról,
ha valaki nyilvánosan megvallja az Isten iránti elköteleződését, bírálat
nélkül. Hálás vagyok, hogy a világnak több olyan pontján is megfordulhattam,
ahol nem volt ciki étteremben hálát adni az ételért. Jó tudni azt, hogy vannak
olyan helyek, ahol az istenfélelem normális és értékes.
Miért gondoljuk, hogy radikális véleménynyilvánításunk
bárkit is képes lenne befolyásolni egyik vagy másik irányba? Ellenben viszont
rossz hangulattal mételyez meg egy közösséget. Illetlen hangsúly, kellemetlen
szavak, vonzó? Egyáltalán nem! Kinek a társaságában töltenénk el szívesebben az időnket? Valaki, aki folyton kritizálja a másik embert, aki mindig jobban
tudna csinálni mindent, mert mindenhez ért, vagy valaki olyan társaságában, aki
kimért, minden helyzetben higgadt és optimista, akinek a pszichológiai
szükséglete nem abban elégül ki, ha a másikról alkothat véleményt.
Valamikor én is olyan ember voltam, (talán még
néha ma is az az ember vagyok,) aki azt hitte a bölcsesség kövét szorongatja,
így formálva jogot arra, hogy bárkinek, bármit, bármikor megmondhassak. Nagy
tévedés. Addig nem is érzékeltem, hogy mivé lettem, míg egyszer édesanyám nem
emlékezetett rá, hogy térjek vissza a földre. Nagy idegességemben és
elégedetlenségemben, egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy mások „esetlenségén”
rágódjak, és édesanyámmal is olyan hangon beszéltem, amelyen nem lett volna
szabad. Egy egész nap semmilyen pozitív megnyilvánulásom nem volt, majd este
édesanyám eszembe jutatta, hogy még csak fel sem köszöntettem őt a születésnapján.
Rájöttem, mennyire öntelt ember vagyok, és ez fordulópont volt az életemben.
A nyugodt, kimért, türelmes ember társaságában
sokkal jobban esik a szívnek időt tölteni, úgyhogy ne féljünk kinyilvánítani
Isten iránt érzett hűségünket és szeretetünket. Sokkal vonzóbb egy ilyen ember
társaságában időt tölteni, mint valakinek, akiből csak úgy tör el a
pesszimizmus, mint a forrásvíz. Másrészt az egészségünkre is káros.
