Hit által
„Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
Mi haszna van egy olyan istennek áldozni, aki nem is létezik?
Ha egy kis löketre van szükséged a hitéletedben, olvasd végig a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét. Pál apostol itt a hit témáját feszegeti, azt, hogy mit is jelent hinni, és fontosságát bizonyítva felsorol jónéhány olyan személyt, aki a Bibliából mindenki számára ismerős lehet. Olyan hithősöket találunk itt, akik példát adtak mindannyiunknak — az elkeseredetteknek, a reményvesztetteknek, a bizonytalanoknak is — arra nézve, hogy hogyan, és miért kell hinni.
Az első ilyen hithősünk Ábel. A Biblia első gyilkosságának áldozata, Ádám és Éva első gyermekeinek egyike, Káinnal, a bátyjával együtt. Kettejük története (Mózes 1. könyve 4. fejezet) szörnyű képet fest a nemrég még Isten tökéletes kertjében élő, ekkora már bűnben ragadt, eltorzult emberiségről. Nem is tudunk sokat Ábelről, csak azt, hogy míg testvére földműveléssel, addig ő birkapásztorkodással foglalkozott. Eljött az idő, hogy mindketten áldozatot mutassanak be. Míg Ábel, Isten utasításainak megfelelően a nyáj legszebb bárányaiból vitt az Úrnak áldozatot, addig Káin a föld termését mutatta be számára.
Richard Matheson amerikai író egyszer azt mondta:
“Csak nagyon kevés ember hisz. Meglehet, rengeteget beszélnek róla. Talán még szeretnének is hinni benne. De csak ritkán hisznek valóban.”
Ábel hite nem abban mutatkozott meg, hogy bárányt vitt az oltárhoz, hiszen a Léviták törvényeiből jól tudjuk, hogy az áldozatoknak több formája is van, olyan is, amihez a földünkön termett gyümölcsöket és zöldségeket mutatjuk be Istennek. Káin hitetlensége pedig nem abban érhető tetten, hogy nem bárányt vitt Isten elé. A kettejük közötti különbség egyetlen egyszerű dologban érhető tetten:
Az egyikük hitt Istennek, a másik pedig nem.
A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy “hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott” (Egyszerű fordítás). A különbség nem csupán az áldozatok milyenségében, hanem a hozzáállásukban is megmutatkozott. Míg Ábel az áldozatot Isten utasítása szerint, hittel és őszintén hozta az Úrhoz, addig Káin “muszájból", vagy megszokásból. Esetleg azon gondolkodott, hogy “minek ez az egész”? Vagy hogy eddig se volt semmi haszna. Talán Isten nem is létezik, akkor meg minek ez az egész?
Mert mi haszna egy olyan Istennek áldozni, aki nem is létezik?
Ábel hite példa a mi számunkra is: Nem csak az áldozatunk milyensége, hanem a hozzáállásunk is fontos Isten számára.
Vagy hadd mondjam így: A hozzáállásunk sokkal fontosabb.
