Miért kell nekem gyülekezet?
"Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap."
Zsidók 10,25
Mennyire fontos közösségben élni! Az ember közösségi életre teremtetett. Egyszerűen: egyedül magányosak és elesettek vagyunk, szükségünk van egymásra. Szükségünk van a családunkra, szükségünk van a barátainkra; és a vallásos, hívő embernek szüksége van egy olyan közösségre, ahol megélheti a hitét. A gyülekezet több okból is fontos nekünk:
1. Ott éljük meg a biblikus szeretetet.
Nem tudjuk szeretni Istent, ha nem szeretjük az embereket! Ez a szeretet nem lehet távoli, mert messziről nem lehet szeretni senkit sem. Szükséges a közelség, az állandóság, az, hogy ne csak azt szeressük, akit mi választottunk, ne csak azt, aki viszont szeret. Erre a legalkalmasabb terep számunkra Isten családja, a gyülekezet. Ahogyan a család tagjait, úgy a közösségünk tagjait sem mi választottuk. És ahogy az otthoniakat is meg kellett tanulnunk elfogadni, szeretni, úgy őket is. Ez természetesen egy próba, a szeretetünk próbája. Megtanultuk-e Jézustól a leckét?
2. A közösségben ismerhetjük meg Istent igazán.
Az egyházat maga Jézus hozta létre. Népe bár nem tökéletes a földön, mégis az Ő eszköze, az Ő alkotása, az Ő vezetése alatt áll. Pál szerint Jézus a fej és mi - a gyülekezet - a tagjai vagyunk, ez egy nagyon szoros kötődés, egy intim kapcsolat, de nem csupán személyes, hanem közösségi is. Hiszen, ahogy én kapcsolódom Istenhez, a másik is hasonlóképpen teszi ezt. Ha Jézushoz kötődünk, akkor másokhoz is kell.
3. Csak a gyülekezetben teljesedhetünk ki.
"Egy keresztény másokért itt élő ember ebben a világban." - tanultam annak idején kedves professzoromtól, Szigeti Jenőtől, és milyen igaza van! Nem lehet teljes életet élni mások szolgálata nélkül, mert haszontalanná válunk. Nem elegendőek az egyéni célok és elképzelések! Amikor Jn. 3,16-ot olvassuk, szeretjük úgy érteni - úgy szeretett Isten engem, hogy önmagát adta értem - és ez először rendben is van, mert a hit útja személyes. Ugyanakkor mégis az áll ott, hogy "a világot". Ami azt jelenti: mindenkit. Minden embert, aki valaha erre a földre született vagy fog születni. Isten figyelme, kedvessége, elfogadása, gondoskodása mindenkié. Mi sem élhetünk másként, önző módon.
Mindezekért ápoljuk gyülekezetünket, szeressük tagjait, hisz hamarosan Isten országában is együtt leszünk!
1. Ott éljük meg a biblikus szeretetet.
Nem tudjuk szeretni Istent, ha nem szeretjük az embereket! Ez a szeretet nem lehet távoli, mert messziről nem lehet szeretni senkit sem. Szükséges a közelség, az állandóság, az, hogy ne csak azt szeressük, akit mi választottunk, ne csak azt, aki viszont szeret. Erre a legalkalmasabb terep számunkra Isten családja, a gyülekezet. Ahogyan a család tagjait, úgy a közösségünk tagjait sem mi választottuk. És ahogy az otthoniakat is meg kellett tanulnunk elfogadni, szeretni, úgy őket is. Ez természetesen egy próba, a szeretetünk próbája. Megtanultuk-e Jézustól a leckét?
2. A közösségben ismerhetjük meg Istent igazán.
Az egyházat maga Jézus hozta létre. Népe bár nem tökéletes a földön, mégis az Ő eszköze, az Ő alkotása, az Ő vezetése alatt áll. Pál szerint Jézus a fej és mi - a gyülekezet - a tagjai vagyunk, ez egy nagyon szoros kötődés, egy intim kapcsolat, de nem csupán személyes, hanem közösségi is. Hiszen, ahogy én kapcsolódom Istenhez, a másik is hasonlóképpen teszi ezt. Ha Jézushoz kötődünk, akkor másokhoz is kell.
3. Csak a gyülekezetben teljesedhetünk ki.
"Egy keresztény másokért itt élő ember ebben a világban." - tanultam annak idején kedves professzoromtól, Szigeti Jenőtől, és milyen igaza van! Nem lehet teljes életet élni mások szolgálata nélkül, mert haszontalanná válunk. Nem elegendőek az egyéni célok és elképzelések! Amikor Jn. 3,16-ot olvassuk, szeretjük úgy érteni - úgy szeretett Isten engem, hogy önmagát adta értem - és ez először rendben is van, mert a hit útja személyes. Ugyanakkor mégis az áll ott, hogy "a világot". Ami azt jelenti: mindenkit. Minden embert, aki valaha erre a földre született vagy fog születni. Isten figyelme, kedvessége, elfogadása, gondoskodása mindenkié. Mi sem élhetünk másként, önző módon.
Mindezekért ápoljuk gyülekezetünket, szeressük tagjait, hisz hamarosan Isten országában is együtt leszünk!
