Tudom mire van szükségem?
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8:26
Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy én tudom a legjobban, hogy mire van szükségem. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Pedig, ha visszafelé tekintünk életünkre, azért találunk arra példákat, hogy a szüleink, vagy egy közeli barátunk tisztábban látta, hogy mi az ami igazán a javunkat szolgálja, s mi az, amire csupán vágyunk, de valójában tönkreteszi az életünket...
Pál apostol pedig egyenesen azt mondja, hogy nem tudjuk azt és úgy kérni, amire - Isten szerint - szükségünk lenne. Isten azonban szeretné, ha elvezethetne bennünket a valódi és lényegi szükségleteink meglátásához. Milyen nagy ajándék, amikor nem a kudarcaink, fájdalmaink döbbentenek rá, hogy valami egészen más irányba kellene elindulnunk, s más dolgokra törekednünk, hanem a Lélek késztetésére ezt sokkal hamarabb felismerjük!
Isten leghatalmasabb ajándéka számunkra önmaga. Saját Lelkével akar betölteni, hogy közösségben legyünk Vele, és késztethessen, vezethessen bennünket. Isten Lelke nem kimondott szavakkal könyörög értünk, hanem bennünket vezet el a szavak kimondására.
Mire van ehhez szükségünk? Csendre, időre és odafigyelésre. Szinte állandóan zaj vesz körül bennünket, sietségben éljük az életünket, és egyszerre több dologra kellene odafigyelnünk. Nem is olyan egyszerű feladat a Lélek halk és szelíd hangjának esélyt biztosítani a hétköznapi életünkben. Szokatlan, és akár ijesztő is lehet lelassítani és elcsendesedni. Mégis égető szükségletünk ez, amelyet csak mi tudunk kiharcolni. Ne feledjük, hogy a fizikai egyedüllét, a tétlenségre kárhoztató élethelyzet (pl. betegség) még nem jelenti, hogy valóban csendben vagyunk, és figyelünk!
Elhatározzuk-e ma, hogy megteszünk mindent, hogy a legjobb lehetőséget biztosítsuk Isten Lelkének, hogy vezessen bennünket?
Legyen áldott a napod!
