Isten az én reménységem
„Mert te vagy az én reménységem, oh
Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem
óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem
szüntelen.”
(71. Zsoltár 5-6. vers)
Az emberek többsége
szerint a reménység nem más, mint valami elérhetetlen vágyálom, ’csalfa, vak’
délibáb, mely képzeletünk szüleménye.
Ám a Bibliában, mind
a héber tikva, mind a görög elpisz szavak a reménységen túl, biztosítékon alapuló bizalmat
és várakozást is jelentenek. Amit Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótárában
úgy definiált, hogy:
„Remél
valamit a jövőben a jelenben élő személy, vagy reménykedik egy eljövő dologban,
számít rá. A remél, reménykedik szavunk eltorzult azzal, hogy a legtöbb esetben
bizonytalan vágy lett belőle, minden reális alap nélkül. A bibliai szó biztos
várását jelenti valaminek, ami be is fog következni. Isteni dolgokban maga
Isten a biztosítéka annak, hogy a várakozás nem fog csalódást okozni, hanem
beteljesedik. A bibliai reménység nem bizonytalan óhaj, hanem megalapozott,
örömteli várása annak, ami egészen biztosan be is következik.”
Ezt a múlt tapasztalatain
alapuló biztos jövőképet tárja elénk a 71. zsoltár, mikor egész életívét Isten
kezében elrejtve látja: „anyám méhéből te vontál ki engem” „vénségemig,
megőszülésemig se hagyj el engem.”
„Te vagy reménységem”
„én bizodalmam” „Reád támaszkodom”, ezzel fejezi ki Dávid, hogy bár lehet, vannak
események, melyeknek mögöttes okát nem érthetjük meg, viszont Isten még soha
nem okozott csalódást. Amit ugyanis megígért azt 100%-ban meg is tartotta.
Ezért mondja Pál
apostol is, hogy a reménység „lelkünknek mintegy bátorságos és
erős horgonya” (Zsid. 6:19), „A reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm.5:5)
S ma, mikor oly sokan, mint a
viharzó tengeren ide-oda hánykódó horgony nélküli csónakok csak sodródnak az árral. Ma, mikor
oly sokan elvesztve reménységüket, mint vakok tapogatóznak a világ
útvesztőjében.
Nézzünk vissza, milyen nagy
szeretettel és irgalommal vett körül minket az Isten. „legyünk éberek,
felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek
reménységébe.” (1Thessz.5:8)
