Az igazság szabadokká tesz titeket
„Az Úr
pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Pál második levele a Korinthusiakhoz 3. fejezet, 17. verse
Sokan olvassák, és kutatják
a Szentírást különböző célokból. Van, aki a történelmet szeretné megismerni
bibliai feljegyzésekből, mások a hitelveket fogalmaznak meg belőle. Van, aki
csak pusztán élvezetből olvassa, mert szabaddá válik a lelke a
mondanivalójától. Nagyszerű dolog, hogy a könyvek könyve a világ összes ismert
országában jelen van, és olvasható. Egy 2017-es felmérés szerint 670 nyelvre
fordították le. A lehetőség mindenki számára megvan, hogy lapozgassa, forgassa,
tanuljon belőle, általa.
Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről,
kezében a két kőtáblával az arca sugárzott. Azért mert Isten jelenléte olyan
ragyogóvá tette, hogy az emberek szó szerint féltek hozzá közeledni. Rémületbe
ejtő volt, az a ragyogás, amit láttak, de Mózes közel hívta magához őket és
elmondta nekik, mindazt, amit Úr parancsolt nekik. A beszédet befejezve Mózes
egy leplet tett az arcára, és valahányszor az Úr elé kellett járulnia, ezt a
leplet levette és úgy beszélt Vele, de valahányszor eljött az Ő színe elől, az
arca ragyogott az Isten dicsőségétől. (2Móz. 34,29-35)
Erre tesz utalást Pál,
akkor, amikor azt mondja, hogy a 15-16. versben: „Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz,
elvétetik a lepel.” Ez nem teszi 100%-ig lehetővé a megértést, mert
valami Isten és az ember közé áll. Akkor tűnik el a lepel, ha teljes szívünket
Isten felé fordítjuk, bármilyen fenntartás nélkül.
Ez tesz bennünket szabadokká,
amikor az Isten és az ember közötti szakadék eltűnik, mert ahol az Úr Lelke ott
van, nem érezzük magunkat szolgáknak. Nem is kell azt éreznünk, hogy kényszer
alatt állunk, mert az Ige tesz engem szabaddá!
