Odaszánás
Életem során nagyon gyakran találkoztam olyan személyekkel,
akiknek szinte semmi kapcsolatuk nem volt Istennel. Esetleg némelyikük konfirmált
vagy bérmálkozott, aztán évente kétszer elment templomba, de semmi több. Nos,
az ilyenek számára tartottunk bibliaismereti szemináriumokat. Néha a
próféciákról, máskor a Szentírás és az egészség kérdéskörét összekapcsolva,
vagy Ószövetségi - Újszövetségi kiemelkedő személyekről. Megfigyeltem, hogy
milyen sokan voltak, akik, mint a szivacs, úgy itták, hallgatták, hogy mit mond
a Biblia. Elcsodálkoztak történeteken. Megdöbbentek, amikor a kétezer évvel
ezelőtti jelek beteljesedését látták. Megmozdult a szívük. Volt, aki
jegyzetelt, volt, aki hozta a magnóját, és mindent felvett. Aztán amikor
elérkezett az idő, hogy adják át életüket Istennek, akkor eltűntek. Amikor arról
kezdtünk beszélni, hogy a drága Jézus micsoda határtalanul nagy áldozatot
hozott értük, és csupán azt kéri, engedjék Őt a szívükbe, hogy ezután Ő
irányíthassa életüket – köszönték, de ezt már nem kérték.
Ezután a kifogások tárháza következett. Unokára kell
vigyáznom, épp akkor jön a rokonom, ó, a bibliaóra időpontjában vagyok a
fodrásznál bejelentve. Most éppen nem érzem jól magamat, kicsit szédülök, fáj a
fejem. A lényeg az, hogy amikor arra került a sor, hogy Jézus életük Ura szeretne
lenni, akkor abból már nem kértek.
Jó volt hallgatni a bibliai történeteket, még fél-szívvel
oda is szánták magukat, de itt megtorpantak. Aztán végleg elmentek, tovább
cipelve egyedül terhüket, gondjaikat, magányukat. Pedig Isten egy csodálatos
élet körvonalát mutatta be nekik. Az örök életet, amiért egyedül érdemes élni.
Reménységet. De ők ezt nem kérték.
Kérlek, gondolkodj el, te hogyan állsz ezzel a kérdéssel?
Meddig engeded életedbe Jézust? Milyen kapcsolatban vagy Vele? Alkalmanként,
vagy teljesen odaszántad életedet oltárára. Ma reggel az alábbi Igét olvastam.
Kérlek, gondolkozz el ezen – úgy igazán!
"Testvérek,
Isten irgalmára kérlek titeket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző
áldozatul. Ez legyen értelmes istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e
világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy
fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a
tökéletes."
Rómaiakhoz írt levél 12. rész 1-2. vers
