Áldás
„A reménységnek Istene pedig töltsön
be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővelkedjetek a
reménységben a Szent Lélek ereje által.”
(Rómabeliekhez írt levél, 15.
fejezet 13. vers)
A Bibliában számtalanszor olvashatunk arról, ahogy az apák,
nagyapák megáldják gyermekeiket, unokáikat. Megáldásuk azonban több mint szimpla
jó kívánságok felsorolása. Az atyai áldás jelentette a bennük lévő reménység és
istenhit továbbadását, illetve előrevetítette és megerősítette az utódoknak az Isten
tervében való szerepét.
Például, mikor Jákob halála előtt megáldja József két
gyermekét, a kisebbre Efraimra, rakva jobb, az idősebbre Manasséra téve bal
kezét, amit József ugyan helyesbíteni akar, de Jákob ’látja’, hogy Efraim túl
fogja szárnyalni testvérét, hiszen tőle származik Mózes utóda, Józsué.
S olyan szép dolog, ahogy a zsidó apák ma is gyakorolják ezt
a szokást. Szombat és ünnepek előestéjén kezüket gyermekeikre teszik és „tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és Menásse.” (1Mózes 48:20.)
szavakkal megáldják fiaikat, lányaiknak pedig azt mondják, legyenek olyanok,
mint Sára, Rebeka, Ráchel és Lea.
Ez az, amit Jézus is gyakorolt, mikor hozzá vitték a
gyermekeket; „átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Márk 10:16) És
ugyanezt teszi Pál apostol is, amikor itt a római levelében kifejezi, hogy az Istentől
kapott reménység megnyilatkozását szeretné látni hittestvéreiben.
És biztosítja őket arról, hogy a szavakon túl jelenlétével, tetteivel,
Urától kapott minden képességével kívánja őket erősíteni. „mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangélioma áldásának teljességével
megyek.” (Róm.15:29)
A Krisztus evangéliumának áldása a Szentlélek által bennünk
lakozó öröm, béke, és reménység átadása azáltal, ahogy átöleled társad,
gyermeked, unokád, testvéred, barátod, szomszédod, sőt még az ellenséged is és
azt mondod:
„Áldjon meg tégedet az Úr, és
őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és
könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet
néked.” (4Móz.6:24-26)
