Taníts Uram

Szerző: -
Amikor gyermekeink egy év körüliek voltak, elérkezett az idő, hogy megtanuljanak járni. Egyikünk elindította, hátulról óvón tartva kezét, másikunk várta, kitárt karokkal. Közben hívtuk felénk. Egy-két bátortalan lépés után földre huppant a kis drága. Aztán feltápászkodott, és kezdődött minden előröl. Megfigyeltük, hogy legtöbbször akkor esett el, ha lefelé nézett, ha elveszítette a szemkontaktust. Akkor, amikor hátranézett, hogy ’ugye, milyen ügyes vagyok?’ Vagy amikor elterelte valaki vagy valami a szülőkről a figyelmét. Ahányszor lehuppant, annyiszor kellett mindent előröl kezdeni. Viszont, ha elég kitartó volt, ha újból és újból talpra állt, még ha eleinte bizonytalan volt is, de a kitartás meghozta az eredményt. Ma már mindketten tudnak járni.

Más eset. Amikor autót tanultam vezetni, az oktató rengetegszer elmondta, hogy ne a kocsi orrát nézzem, hanem nézzem az utat, jó messzire előre.


Folytathatnánk a sort. 
Ma reggel azt üzeni nekünk Dávid a 143. Zsoltárban, hogy „Taníts meg akaratodat tenni, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezessen engem sima, egyenes földön!” A magam számára úgy fordítanám, hogy mint egy jó édesapára – segíts rád figyelnem Uram. A te kedvességed és szereteted tudom, hogy a legjobb útra terelget és vezet engem. Tudom, hogy néha elesek, megbotlok, amikor elveszítem a szemkontaktust. De Te édes Atyám, továbbra is ott állsz, kitárt karral és szólítgatsz, vigasztalsz, hívsz magadhoz. A te kedvességed, szereteted sokkal nagyobb, mint a földi szülők gyermekeik iránti vágyódása és szeretete. Köszönöm Uram, hogy soha nem fáradsz bele, hogy taníts és vezess engem. Köszönöm, hogy jóságod és kedvességed naponta terelget azon az ösvényen, ami hozzád vezet. Köszönöm Uram!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Az Emberfiának jele

Szerző: -
Kép
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Máté evangéliuma 24:30 Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar. És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen. Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor m...
További információk