Előre nézz!
„Testvéreim! Én
magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem; azokat,
amik mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak,
nekifeszülve, célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért,
amely Krisztus Jézusban van.”
Filippi
3:13-14.
Az életszentség nem egy
pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog
elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan
meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítéssel nem
lehet az igazságtalanságot jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni.
Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán
érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap.
Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell
győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre
feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó
engedelmesség eredménye. {AA
560.3}
Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy
teljesen bűntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább
feláldozták életüket, mintsem tudatos bűnt kövessenek el; emberek, akiket Isten
mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték
természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak,
szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak. {AA 561.1}
Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb
férkőzünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál
világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk
önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik; komolyan és
őszintén beismerjük bűneinket, és szívből megalázkodunk előtte. Keresztényi
tapasztalatunk minden további lépésénél bűnbánatunk mélyül. Tudni fogjuk, hogy
alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt:
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó.” „Nékem pedig ne
legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki
által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak.” (Róma 7:18; Galata
6:14) {AA 561.2}
