Isten népe
(Zakariás próféta könyve
13. fejezet 9. vers)
Az
elmúlt hetekben a rádióban egy érdekes riport hangzott el egy neves
szakedzővel. Az elért sikereken túl arról faggatták, hogyan látja jelenleg
sportágának jövőjét, az utánpótlást, a fiatal korosztályt.
Válaszában
kitért arra, hogy ez a generáció úgy szeretne minél nagyobb eredményeket
elérni, hogy közben ne nagyon kelljen edzésre járni, ne kelljen megsanyargatnia
magát. Ehelyett inkább mindenféle kémiai pótszerekkel kíséreteznek, így sokszor
már nem is a versenyzők, hanem a különböző kémiai laborok mérkőzése az, amit ma
sportnak neveznek.
Ám
ez a fajta mentalitás, a kihívások elkerülése, a kisebb ellenállás felé való
törekvés egy olyan általános emberi tulajdonság, mely mindannyiunkba mélyen
beette magát, s melynek eltávolítása, akár egy fekélyé, bizony fájdalommal,
szenvedéssel jár.
De
ki szereti a fájdalmat? Ki vállalja fel szívesen a szenvedést és a próbát? Az
egész Szentírás, Izraelt, mint Isten választott népét, vagy a Jelenések
könyvének gyülekezeteit a győzelemre esélyesek táborának mutatja be. „aki
győz…”
Viszont
ehhez a győzelemhez elengedhetetlen a küzdelem, „a hitnek ama nemes harca”,
ahogy Isten Lelke, akár egy ’személyi edző’ rámutat egyénileg gyenge pontjainkra,
amit még fejleszteni kell, s ugyanakkor ott áll mellettünk, segít, bíztat,
bátorít, s ha nem sikerül elsőre, akkor vigasztal.
Így, ha ma, vagy a közeljövőben próba
ér ne lázadozz! Inkább, bármily nehéz, köszönd meg, hogy az Örökkévaló ez által
segít győztessé, szentté válni!
„És
elfeledkeztetek-é az intésről, amely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd
meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit
szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
Ha
a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert
melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók
vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
Aztán,
a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább
engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésük
szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.”
(Zsid.12:5-10)
