Szolga
Egyszer láttam egy családi filmet. Egy tini lány és a
kisöccse már számtalan nevelőnőt a „sírba vitt” kiállhatatlan magatartásával.
Aztán sokadikként megérkezett A NEVELŐNŐ, akit a nagylány gúnyosan csak „szolgáló”-nak
nevezett, és ahol csak tudta, megszégyenítette. Holott ez a hölgy önzetlenül
segített: írni, olvasni tanította az
analfabétákat, egyetemre járt, beteg édesapját gondozta, és hogy legyen egy kis
pénze, elvállalta ennek a két rosszcsontnak a fegyelmezését, nagy szeretettel,
odafigyeléssel.
A szolga-szerep nem igazán található vágyaid között. Inkább
szeretnél főnök lenni, mint beosztott. Csak jobban hangzik, hogy „input, output
manager” vagy, mint az, hogy portás, nem igaz? (Remélem, nem botránkozol meg az alábbi kis összeállításon. Minden viccben van valami kis igazság.)
Ma reggel ezt üzeni neked a te Istened:
„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem, hogy Ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért”
Máté 20:28.
S ha Jézus megengedhette magának ezt a szégyent, hogy
szolgai formát vegyen fel, vajon Te és én, miért ne szolgálhatnánk önzetlenül,
szeretettel?
Kedvenc könyvemben ezt találtam Jézus szolgálatával
kapcsolatban:
„Amikor a tanítványok beléptek abba a helyiségbe,
amelyben a vacsorát meg akarták enni, szívük tele volt haraggal. Júdás
nyomakodott legközelebb Jézushoz, és Jézus bal oldalán telepedett le. János ült
Jézus jobb oldalán. Júdás eltökélte, hogy elfoglalja a legmagasabb helyet, és a
Jézus melletti helyet tartották a legmagasabb "legkiváltságosabb"
helynek. Erre pályázott Júdás, az áruló.
Az egyenetlenkedésnek egy másik oka is támadt.
Az ünnepen az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a vendégek lábát, és ez
alkalommal is megtették az előkészületeket ennek a szolgálatnak az elvégzésére.
A kancsó, a mosdótál és a törülköző már ott volt, elkészítve a lábmosásra.
Szolga azonban egy sem volt jelen. A tanítványok dolga lett volna a lábmosás
elvégzése. Sértett hiúságukból kifolyólag azonban a tanítványok egyike sem
vállalkozott arra, hogy betöltse a szolga szerepét. Mindegyikük közömbösséget tanúsított,
mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy van valami feladat a számukra,
amelyet valamelyiküknek el kell végeznie. Hallgatásukkal azt nyilvánították ki,
hogy nem voltak hajlandók megalázni magukat ennek a szolgálatnak az
elvégzésével.
A tanítványok nem mozdultak meg, hogy szolgálják egymást.
Jézus várt egy ideig, hogy lássa, mit akarnak tenni. Azután Jézus, az isteni
Tanító felkelt az asztaltól. Levetette a felső ruháját, amely akadályozta volna
mozdulatait, fogta a törülközőt és körülkötötte magát. A tanítványok meglepett
érdeklődéssel néztek Jézusra, és csendben várakoztak, hogy meglássák azt, ami
következik. "Azután vizet
töltött a medencébe és kezdte mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a
kendővel, amellyel körül volt kötve" (Jn
13:5). Jézusnak ez a tevékenysége kinyitotta a tanítványok szemét. Keserű
szégyen és megaláztatás töltötte be szívüket. Megértették a szavakkal ki nem
mondott dorgálást, és teljesen új fényben látták meg magukat.”
JÉ. Szolgák szolgája c. fejezet
Gondolkodj el ma azon, milyen az igazi szolgálat! Boldog
leszel, ha önzetlenül gyakorolni kezded!
