Boldog kapcsolatban Istennel

 „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Ézsaiás 58:13-14

Szeret engem Isten? Számítok neki valamit? Sokan gondolkodnak hasonló kérdéseken. Talán azért is mondhatjuk ezt, mert egyre inkább népszerű a természetfölötti. De min múlik az, hogy jó kapcsolatom legyen Istennel?

A legjobb, ha oda fordulunk kérdésünkkel, ahol biztosan válaszra lelünk, vagyis a Bibliához. A Szentírás szerint az ember és a Teremtő kapcsolata hasonló a mátkapár kapcsolatához. Ahol az Úr maga a vőlegény, az egyház pedig a menyasszony. Ez a hasonlat megmutat néhány dolgot. Először is, Isten szeret bennünket a legjobban a világon. Ő jegyzett el minket, Ő hódított meg minket és nyerte el a szívünket, ahogy ezt a vőlegény teszi. Ő végtelenül elkötelezett felénk, ígérete köti hozzánk, amit önként vállalt. Másodszor, ahogy a leendő férj, Ő is az eljövendő közös életre készül. Házat épít, helyet készít, hogy aráját Atyja házába vigye. Célja nem a pillanatnyi boldogság elnyerése, hanem az öröklét harmóniája. Ő maga az esküvő szervezője is, és a legpompásabb ceremóniára készül, amit látott a világ. Harmadszor, mindent kész megtenni, hogy kedvese vele tölthesse ezt az időt. Folyamatosan ápolja velünk a kapcsolatot és csak arra kér, hogy mi is ezt tegyük. Ennek a kapcsolatnak különleges eszköze az Úr napja, a teremtés emlékünnepe, a szombat, a nyugalomnap.

Isten a hét hetedik napját arra szánja, hogy azokkal legyen, akiket a legjobban szeret, akikért Önmagát is kész volt feláldozni. Ha az eredeti hasonlatnál maradunk, akkor ez a nap a randi napja. Minden héten egyszer a mi Urunk mindent félre tesz, hogy velünk lehessen. Megajándékoz bennünket jelenlétével, figyelmességével. Elhalmoz ajándékaival, szeretetével. Azt szeretné, ha ez a nap számunkra is olyan gyönyörűség lenne, mint számára. Ezért szeretné, hogy megkülönböztessük a szombatot minden másik naptól, mégpedig úgy, hogy minden percét Neki szenteljük. Mi a nehéz ebben? Hiszen a szerelmes alig várja a kedvesével töltött időt! Ha arra készülünk, hogy Vele leszünk, akkor nem tervezünk más programot, nem érdekelnek egyéb szórakozások. Az együtt töltött percek elfeledtetik velünk a munkánk terhét, a hétköznapok gondjait.