Hosszútávon
„Ha
pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban
van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő
Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
1 János 1,7
Élethosszig
tartó szerelem. Egy életen át tartó barátság. Mennyire tervezel
előre? Milyen hosszúak a kapcsolataid? Mára, mintha mindezek
elévülnének, megrövidülnének. A házasság, barátság, de még
a vér szava sem bizonyul elég maradandónak. Sokan mondják: Ja
kérem, ilyen az élet. Ez van, ezt kell szeretni, nincs mit tenni.
Valóban bele kellene nyugodnunk és meg kellene értenünk, hogy a
változás szükségszerű? Nincs semmi, amit tehetnénk?
A
szakemberek mára már vallják, általános gond az elkötelezettség
hiánya. Baj van a hűséggel. Régen a morál, az erkölcs más
volt. Egy életre házasodtak, mentek férjhez. Nem volt divat a
válás. Tudták, bármi van, meg kell oldani. Ma bezzeg, jön az
első vihar, valami nem jó és máris összeférhetetlenséget
emlegetnek. Pedig lehet, hogy csak tűrni kellene, megbocsátani,
alázatosnak lenni. A barátságok is szövetséget jelentettek, nem
puszta szimpátián alapuló haverkodást. Ha valaki barátnak
bizonyult, arra lehetett számítani mindenkor, mindenben. Eleinknek a
család jelentette a védelmet, az egyénnek sokkal kevesebb reménye
és lehetősége és segítsége akadt. Mindenki igyekezett az övéire
támaszkodni. Az egyéni érdekek viszont gyengítik ezeket a
kötődéseket, felülírják azokat.
Nincs
hűség, nincs elkötelezettség, nincs világosságban való
járás belső motiváció
nélkül. A keresztény ember belső késztetése pedig az Istennel
való kapcsolatából fakad. Hűséges leszel, kitartok a családom,
a barátaim mellett mindvégig, mert Jézus is ezt tenné. Sőt, mert
mindvégig kitartott és kitart mellettem. Tudom, mert tapasztalom. Ő
a világosság.
