Egyszerű vagy bonyolult?

„Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.”

Hóseás próféta könyve 14:10

Vannak dolgok, amelyek egy időben bonyolultak és egyszerűek. Én személyesen így vagyok a kocsikkal. Gyerekkoromban mindig rosszul éreztem magam, mikor osztálytársaim az autókról beszélgettek – hogy melyik milyen gyorsan megy, hány köbcentis, meg hogy milyen extrákkal vannak fölszerelve –, mert nem nagyon tudtam érdemben hozzászólni a témához. Egy idő után annyira kívülállónak éreztem magam, hogy tudatosan elkezdtem tanulni az autómárkákat, hogy legalább az első körben ne tűnjön ki, lövésem sincs a fiúk kedvenc témájához. Azt is be kell vallanom, hogy huszonévesen féltem az autóvezetéstől is. Ha ennyire analfabéta vagyok a kocsikhoz, akkor hogyan fogom valaha megszerezni a jogosítványt? – aggodalmaskodtam. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor már az első gyakorlati óra után azt mondta oktatóm a rutinpályán: „Elég jól vezettél ahhoz, hogy most a forgalomban haza vezethess.” – és így is történt. Hamar rá kellett döbbennem, hogy az autóvezetés egy nagyon egyszerű dolog. Ha jobbra akarok menni, jobbra tekerem a kormányt; ha balra – ó mily meglepő –, akkor balra tekerem a kormányt; ha gyorsítani akarok, megnyomom a gázt (miközben a kuplunggal és a sebességváltóval is babrálok egy kicsit); ha pedig lassítani akarok – ki gondolta volna! – egyszerűen rálépek a fékre. Azóta is mindenhová elgurulok, ha kell, és ha nem tartozom is a legjobb Forma-1-es pilóták közé, kétségtelen, hogy jól megtanultam vezetni. Mindemellett meg ne kérdezzétek tőlem, hogy menet közben mi zajlódik a motorban! Ez egyrészt túl bonyolult a számomra, másrészt pedig ahhoz, hogy eljussak A pontból B pontba, nincs is szükségem erre az ismeretre.

Kicsit mintha így működne a hitélet is. A hitnek van egy nagyon bonyolult működési elve, amit igen nehéz nekünk, véges értelmű embereknek fölfognunk. Hogyan dolgozik bennem Isten Lelke? Hogyan változik meg a jellemem, és hogyan szabadulok meg önző szokásaimtól? Hogyan nyilatkoztatja ki magát Isten? Hogyan szólít meg a Lélek a Bibliából? Hogyan működik az imádság? Mind olyan kérdések, amelyekre már sok okos és okoskodó választ kaptam, de megértésükhöz még eléggé kevésnek érzem magam – annak ellenére, hogy ezek a témák sokkal jobban érdekelnek, mint a hengerfejek működése a motorban. Mindemellett azonban a keresztyén életútnak van egy nagyon egyszerű dimenziója is, amit minden értelmes ember megérthet, ami keskeny ugyan, de egyenes és messzire belátható. Erről az egyszerű útról szól Hóseás könyvének utolsó fejezete: bocsánatot kérni Istentől (14:3), és az idegen istenek helyett az igaz Isten imádata (14:4). Mai nyelven ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy keresztyénnek lenni, annyi, mint Istennel szoros kapcsolatban lenni. Ha ezt értjük, és ha ezen az úton járunk (vagy vezetünk), akkor nem kell maradéktalanul érteni a többi bonyolult dolgot, a hit autója önmagától működésbe lép. Vezess ma is ezen az egyenes úton.