Megszívlelni a feddést!
Szegénység
és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a
feddést.
(Példabeszédek könyve 13. fejezet 18. vers)
Erős
kijelentés! A fiatalok pont ilyenek! Szülők, ti is pont így tapasztaltátok igaz?
Kedves fiatal barátaim, szeretitek, ha megfeddenek? Hiába az egy jó tanács,
amelyet megfogadva pozitív irányba változhatna az életed, nem szívesen teszi
senki.
Én
még nem vagyok apuka, de azért én is voltam gyerek, és nem szerettem a feddést.
Amikor egy diákot beidéznek az igazgatói irodába, a legkevésbé sem azt várja,
amikor majd otthon megkapja a szüleitől a magukét. Az igazgató csak hagyján, de
a szülők a következő felvonás (jobb esetben), de nem az igazgató teszi elé az
ételt, és mossa rá a ruhát, nem vele kell szembenézni a nap nagy részében.
Ebből
az következik, hogy vannak szintek, akiktől hajlandóak vagyunk elfogadni a
feddést. Vannak, akiktől jobban elviseljük, akiktől jobban esik, és vannak igen
kellemetlen pillanatok. Persze ez egy szubjektív eszmefuttatás, mindenkinek megvan
a maga története.
Önkritika:
azt mondjuk, hogy fejlett kritikai érzékkel vagyunk megáldva. Nem is kell
mondani, ezt látjuk a közösségekbe, ahová tartozunk. Éles kritikai látással
rendelkező emberek vagyunk. Annyira éles, hogy mást szemüveg nélkül is kiválóan
meg tudunk ítélni, de a magunk hibáit nagyítóval se találjuk. Úgy állunk az
emberek felett, mint hiba nélkül való állampolgárok, akikről példát lehetne
venni.
Pedig
nem vagyunk tökéletesek, és nem szeretnék e közhely mögé felsorakozni én magam
sem, inkább arra kérek mindenkit, hogy amikor tükörbe nézünk, lássuk meg mi az,
amin ma változtatni szeretnénk! Ha este olvasod e kérést, most sem késő, még
tehetsz jót valakivel. Ha reggel van, határozd el, hogy az egyik jellemhibádat
kijavítod!
Nem
látok a monitorok mögé, de ebben a világban élek és látok (még ha nem is
tökéletesen) dolgokat! Gyakorolhatnánk például több türelmet.
Egy
tökéletes lény van, és az pedig az Isten. A mai szakasz második részére
szeretnénk hivatkozni (tisztelik azt, aki
megfogadja a feddést), amikor azt írom: „Legyetek azért ti tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. 5,48)
