Őszinte megtérés



„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”
(Jóel könyve 2. fejezet 12-13. vers)

Valláskutatók, teológusok, lelkészek, gyülekezetek világszerte kutatják annak okát, hogy miért van az, hogy a kereszténység egyre kevésbé vonzó a XXI. század embere számára.

Bizony, jómagam is sok emberrel találkozom, akik csalódásukat így fogalmazzák meg; Minden egyház egyforma, hirdetik a szeretetet, az elfogadást, s közben szidják a másikat a háta mögött! Dolgozzak keresztény vállalkozónál? Inkább dolgozok egy ateistánál, az legalább becsületesen időben kifizeti a béremet, stb.

S valóban, tanításaink sokszor, csak üres szavakként csengenek, akárcsak az írástudóké, kikkel kapcsolatban Jézus azt tanácsolta; "Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." (Máté 23:3)

Ennek fényében, mai igénk sem külső változásra „ruha megszaggatásra” hív bennünket, hanem a „szív szerinti” megtérésre, melyet nem hangzatos hitigazságok ismételgetése bizonyít, hanem a krisztusi viselkedés.

Egy apró falucskában volt egy asztalos, aki italozó és verekedő ember hírében állt. Mindemellett pedig kuncsaftjait is rendszeresen megrövidítette. Egy nap aztán valami különös dolog történt. Ivócimborái hiába várták a kocsmában, csak nem jött. Helyette egyszer csak szomszédja toppant az ivóba és azt kiabálta; - Az asztalosunk megtért! Az asztalosunk megtért!

Az kizárt dolog - mondták a többiek - miből gondolod, hogy valóban megtért és nemcsak megjátsza? - Mert ma kértem szabjon nekem három egyméteres lécet a kerítésemhez. S mikor hazaértem, lemértem és milliméterre pontosan egyméteresek voltak.

Így hív Jézus téged is szívbeli megtérésre: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Ján.15:16-17)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás