Ugye ott leszel!
„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."(Thesszalonikabeliekhez írt 1. levél 4. fejezet 16-17. vers)
Isten
meghívója ez, mely a világtörténelem legnagyobb és legboldogabb találkozójára
invitál téged is.
Gondolj
csak bele! Milyen öröm lesz ott állni és átölelni Jézust, megköszönni mindazt,
amit érted tett…
Milyen
megható pillanat lesz, amikor megnyílnak Jézus barátainak koporsói és
találkozatsz elhunyt szeretteiddel, akiket ideig-óráig elvesztettél, és szemed
láttára öltenek halhatatlan testet azok, akiket valamely betegség emésztett el
szemed láttára…
Milyen
felejthetetlen pillanat lesz az, amikor nézed majd, ahogy édesanyák és édesapák
visszakapják gyermekeiket, akik talán meg sem születtek. A családok, akiket
háború, tragédia választott el egymástól, szemed láttára egyesülnek…
És
milyen fantasztikus lesz találkozni a Biblia hőseivel. Amikor megpillantod majd
Ádámot, aki termetével valószínű kitűnik a tömegből. És milyen megható lesz nézni,
ahogy ismét kézen fogja Évát, és ahogy közösen átkarolják Ábelt…
Ott
lesz Ábrahám és Sára és láthatják utódaikban Isten ígéretének teljesülését,
amit egykor kinevettek. Ott lesz a tizenegy, Péter, János, Jakab, Máté, Fülöp,
Tamás megint Jézus körül…
„Amikor
Jézus Isten városában fogadja a megváltottakat, elragadtatott ujjongás zeng át
a légen. A két Ádám találkozik. Isten Fia kitárt karral fogadja az emberiség
ősét, akit Ő teremtett, aki Alkotója ellen vétkezett, akinek a bűnéért a
Megváltó a keresztre feszítés nyomát a testén viseli.
Amikor
Ádám megpillantja a durva szögek helyét, Urának nem a keblére, hanem alázattal
a lábához borul, és így kiált: "Méltó, méltó a megöletett Bárány!". A
Megváltó gyengéden felemeli Ádámot, és tekintetét rég elvesztett édeni
otthonára irányítja.
Ádám
elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és
boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt,
a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja,
hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely
pompásabb most, mint amikor elvesztette.
A
Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak
nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok
tagját.” (E.G.White; Nagy küzdelem 552.o.)
Akik
között ott állsz majd te is.