Jézus megmosta a tanítványok lábát

„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”

(János evangéliuma 13:3-5)

Azt mesélik, Mátyás király sokszor levetette cifra fejedelmi ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy úgy járva az országot megnézze, hogy s mint mennek a dolgok. Ha ráesteledett, szegény embereknél kért szállást éjszakára, akik jó szívvel vendégül látták a vándort. Nem szégyellt együtt enni a szegény juhásszal, vagy a földművessel. Aztán adandó alkalommal föltárta kilétét, és busásan megjutalmazta csodálkozó vendéglátóit.

Honnan volt Mátyás királyban ez az együttérzés, ez a segíteni akarás? Hogyhogy nem tartotta megalázónak király létére, hogy a társadalom legszegényebb embereivel egyen, igyon, és beszélgessen velük? Egyszerű a válasz: „Mátyás jól tudta, hogy hatalmat kapott, hogy a királyi várból jött, és hogy oda fog visszamenni. Így felkelt a fejedelmi asztaltól, levette előkelő ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy szolgálja az embereket.” Az a tudat, hogy ő király, és hatalma van, önbizalmat adott neki még a legmegalázóbb helyzetekben is – gondoljunk csak a kolozsvári bírónál megesett történetre.

Ugyan így volt ez Jézusnál is. Ő tudta, hogy Isten fia, a mennyből jött, és oda fog visszamenni, és ez a tudat tette képessé őt arra, hogy másokat szolgáljon. Elvégezte azt a munkát, ami abban a korban a szolgák feladata lett volna.

Megfigyeltem, hogy azok a leginkább beképzelt emberek, akiknek rossz az önértékelésük, akik büszkeségükkel és hiúságukkal akarják leplezni a bennük tátongó ürességet. Ha azonban tudatosítjuk azt, hogy mi is Istentől jöttük, sőt, hozzá fogunk visszatérni, akkor ez olyan belső értéket és motivációt ad, ami képes függetleníteni minket a körülöttünk levő emberek váltakozó hangulatú vélekedéseitől. Ha tudjuk, hogy Isten értékel, nem vagyunk kiéhezve az emberek értékelésére. Ha tudjuk, hogy Jézus szeret, akkor könnyebben elviseljük az emberek szeretetlenségét. Ha tudjuk, hogy Isten emberré lett (levetette királyi palástját), csak hogy szolgáljon nekünk, embereknek, akkor nekünk sem esik nehezünkre másokon segíteni.

A mai napi döntéseid előtt jusson eszedbe, Isten értékel téged!