Szeretet a gyakorlatban
(Péter első levele 3. fejezet
8-9.vers)
Minap
délben a közszolgálati híradó után kapcsolgattam a TV-t. Az egyik kereskedelmi
csatornán a következő mondat ütötte meg a fülem; „Kérem érintse meg a
képernyőt, most szeretet küldök.”
Nem
tudom, mit érezhetett az, aki akkor megérintette a készüléket, mindenesetre azt
leszűrtem, hogy ma az embereknek hatalmas a szeretetigénye, ha képesek egy
ilyen tanácsért emeltdíjas hívást kezdeményezni és egy élettelen tárgyat
tapogatva remélni, hogy ott belül elindul valami bizsergés.
S
most itt ülök és olvasom a reggeli igét, ’szeretet a gyakorlatban’. S a kérdés;
hogyan? Elolvasom e néhány sort és megváltoznak az éréseim azokkal szemben,
akik rosszat tesznek velem? Vagy érintsem meg én is a monitort, vagy a
Bibliámat?
Aztán
felötlik bennem egy másik kérdés; Mit tett Jézus? Mit tett azzal, aki elárulta?
Elfogadta, tanította, tapintattal kezelte bűnét, és azon az utolsó estén is
megérintette. Megmosta lábát és megölelte.
Mit
tett azzal, aki megtagadta? Elhordozta hevességét, utolsó pillantásával is
megbocsátásáról biztosította, majd a Kinneret partján félrehívta és azt
kérdezte; mondd, te hogy állsz a szeretettel?
Bizony,
Péternek is kellett idő, míg megtanulta, mit jelent a szeretet a gyakorlatban.
Mikor nemcsak kimondta, hogy szeretlek Uram, hanem megérintette és felemelte a
tisztátalan Kornéliust (Apcsel.10:26).
És
veled mi a helyzet?
Tovább
tapogatod az élettelen billentyűzetet, vagy megszólítod, megérinted, felemeled,
letörlöd könnyeit egy hozzád hasonló szeretetre éhes embertársadnak.
„Cselekedjél
jót; keresd a békességet és kövesd azt.” (Zsolt 34:15)
