Isten jósága
Mondtad már valaha: De szeretnék olyan lenni, mint ő? A
kémia tanárnőm ilyen volt. Mariannának hívták. Mindig mosolygott. Úgy beszélt a
kémiáról, mintha az lenne a világ legszebb és legfontosabb tantárgya. Amikor kísérleteztünk,
pl. összeöntöttünk két vegyületet, és annak valamilyen reakciója lett, ő
gyönyörködött benne. „Nézzétek – mondta – hát nem csodálatos?”
Mondanom sem kell, kémiából érettségiztem, és CSAK ebből a
tárgyból lett ötösöm. Nemcsak a kémiához való viszonyomat határozta meg.
Figyeltem, ahogy a gyerekekkel beszélt, ahogy a férjével és a többi tanárral.
Bármit mondott volna, biztos megtettem volna. Igen nagy hatással volt rám.
Ez az eset jutott eszembe, amikor ma reggel elolvastam a
Rómabeliekhez írt levél 2. fejezetének 4. versét: „Avagy megveted az Ő
jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten
jósága téged megtérésre indít?”
Elgondolkodtam: Vajon rám milyen hatással, befolyással van
az, hogy figyelem Istent? Érte is megtennék bármit, ha kérne? Rá tudok úgy
csodálkozni egy-egy eseményre, ahogy a kémia-reakciókra? Engedem, hogy magával
ragadjon megbocsátó szeretete, türelme? Vajon Isten jósága arra indít, hogy
visszaforduljak a helytelen irányból, és Hozzá térjek? Milyen hatással van rám
Isten jósága? És rád? Meddig mennél el, ha valamit kérne ma tőled? Válaszolj
őszintén erre a kérdésre! Ő szeretne csillagos ötöst adni válaszunkra!