Nem tudok aludni!
„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani nevednek, ó
Felséges! Hirdetni jó reggel kegyelmedet, és hűségedet éjjelente.”
Zsoltárok könyve 92:2-3.
Nagymamámtól nagyon sok tulajdonságot örököltem. (Többnyire
jó dolgokat). Volt egy nagyon jó barátnője, akivel sokszor beszélgettek. Egyik
alkalommal jön Ilonka néni és így sopánkodik:
-
Jaj, Eszterem, az éjjel megint nem aludtam egy
szemhunyásnyit sem, csak forgolódtam.
Erre nagymamám így válaszolt:
-
Bár én tudnék ébren maradni, annyi mindenért hálás
vagyok Istennek, elkezdem Neki sorolni, de aztán azt veszem észre, hogy
elaludtam felsorolás közben. (Ebben is hasonlítok nagymamámra!)
Ezen aztán mindketten jót nevettek.
Félretéve a humort: gondolkodtál már azon, milyen lenne az
életed, ha attól a perctől kezdve, hogy kinyitod a szemed, egészen addig, amíg
este be nem csukod, mindenért kifejeznéd örömödet? Hogy nem telne el egyetlen
óra sem a nap folyamán, hogy ne magasztalnád az Urat, hogy ne köszönnél meg
neki valamit?
Milyen lenne az életed, ha mától kezdve elkezdenél énekelni?
Nem feltétlenül hangosan, csak úgy – a szívedben! Aztán amikor nem bírsz
elaludni, akkor elővennéd gondolatban a napodat, és elkezdenél mindenért hálás
lenni!
Tudod, mennyire megváltoznál?
Egyszer csak azt vennéd észre, hogy szeretnek emberek a
környezetedben lenni. Ugyanis valami kisugárzik belőled. És tudod – a hálás
mosolyt az arcodon, a kiegyensúlyozott megelégedettséget jobban szeretik, mint
a kimért, örömtelen, panaszkodó arckifejezést.
Elhiszed?