Élet-lecke
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk."
Zsoltár 90,12
A tanuláshoz való viszonyunk különböző lehet. Vannak, akik imádnak tanulni, szeretnek olvasni, felfedezni az új dolgokat, az érdekeseket. Szeretik, ha az ismeret már az övék, azt használni tudják és ezt mások is elismerik. Vannak, akik azért tanulnak, mert ez egy eszköz, amivel elérhetik az áhított célt. Ezért akkor is erősítik és motiválják magukat erre a tevékenységre, ha a képességeik esetleg szerényebbek, vagy a tananyag unalmasabb, fárasztóbb. Természetesen vannak olyanok is, akik nem szeretik a tanulást, számukra még nagyobb ösztönző erő szükséges, hogy mégis megtegyék; és vannak olyan emberek is, akik szeretik a saját ostobaságukat és nem is akarnak soha tanulni. Én nem tudom, te melyik csoportba tartozol, de egyet tudok: akár akarjuk, akár nem, az életünk első napjától kezdve részt veszünk a tanulás-tanítás folyamatában. A szocializálódás, vagyis a tanulás folyamata az életünkben, folyamatosan képessé tesz bennünket arra, hogyan éljük életünket a folyton változó, emberi közösségeinkben. Vagyis abban segít, hogy egy jó életet éljünk. Ebben a folyamatban egyáltalán nem mindegy, kik a tanáraid. Akiknek jóravaló szülők jutottak, jó példaképeket választottak, jó esélyük van arra, hogy egy szép, társadalmilag elismert életet éljenek. A kevésbé szerencsések (hátrányos helyzetű gyerekek, stb.) fáradságos és küzdelmesebb utat járnak be addig, míg azt elérik, ha egyáltalán elérik.
Akárhova születtél is, akárki volt is a tanárod, van egy jó hírem a számodra: a legfontosabb tanárodat, aki mindenre fel tud készíteni, aki mindenben kész segíteni, aki az élet valós bölcsességére meg tud tanítani téged, nos Őt te magad szabadon választhatod! Sőt, minden szavának eredményességét a gyakorlatban is ellenőrizheted!
