Örök szeretet

„A messzeségből is megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.”

Jeremiás 31:3.

Régóta figyel már Téged az Úr. Még meg sem születtél, már gondoskodott rólad. Olvasd csak el a 139. Zsoltárt! Persze – mondod magadban, - szép lenne, ha ez így lenne. Akkor miért kell ennyit szenvednem? Miért vagyok beteg? Miért kell már évek óta magatehetetlen szüleimről gondoskodnom, miért kell a serdülő, makacs, visszabeszélő, engedetlen gyerekeimmel küzdenem, miért kell egyedül, magányosan tengetnem életemet a négy fal között? És még sorolhatnád. Tényleg örök idők óta szeret engem Isten - kérdezed? Akkor miért nem látom ezt a nagy szeretetet? Hogy kiterjesztette rám szeretetét, jóakaratát? Hogyhogy nem érzem?

Szomszédunkban pár hónapja egy kisbaba született. Képes az éjszaka vagy a nappal bármely órájában torkaszakadtából ordítani. „Hát van itt még valaki ezen a kiságyon kívül? Elfelejtkezett rólam az egész világ? Nem tudjátok, hogy éhes vagyok? Hogy szomjan halok? Semmi együttérzés, hogy teli a pelus? Itt vagyok! Jöjjön már végre hozzám valaki!!!” S mi történik ezalatt? Az édesanya rohan ételt melegíteni, kezére spricceli a teát, nehogy túl forró legyen, viszi a pelust, közben gyöngéd szavakkal próbálja lecsendesíteni gyermekét. Ha egy édesanya minden idegszálával azon van, hogy gyámoltalan csecsemőjét gondozza, ápolja, takargassa, védje – mit gondolsz, rólad meg elfeledkezett a Te Édesapád? El tudod ezt képzelni? Valóban történnek rossz dolgok velünk és körülöttünk. Ez Sátán műve! De a mi Mennyei Atyánk szeretné az ő jóakaratának, kegyelmének takaróját ránk teríteni, mint egy esernyőt. Néha azonban bever az eső, vagy éppen Te vagy az, aki kilépsz alóla. Nyugodj meg, Ő a helyén van, és minden – ma még elviselhetetlennek látszó – rossz dolgot a Te javadra fog átalakítani. Jellemed formálására. Természetesen, csak ha engeded neki. Ne aggódj tehát, az Ő szeretete változatlan!