Jézus szolgálni jött
Máté evangéliuma 20:28
Van egy híres történetet egy afrikai törzsről, akik félreértették a misszionáriusokat Jézus története kapcsán. A távoli kultúrában ugyanis nagyra tartották azt, aki legjobb barátját is elárulja anélkül, hogy a másik tudna róla. Így történt, hogy Jézus helyett Júdást ünnepelték. A misszionáriusoknak később azzal sikerült meggyőzniük a törzset, hogy Jézust a "békegyermekhez" hasonlították, akiket a háborúik lezárásakor cseréltek ki egymás között, hogy biztosítsák a békét két nép között.
A történet tanulsága, hogy mennyire alkalmazkodni kell egy-egy kultúrához, hogy az megérthesse és elfogadhassa Jézust Megváltónak. A történet csattanója, hogy feltesszük a kérdést: vajon az én világom kultúrájában mi az, amit nem érthetünk meg Jézus történetéből?
Az alázatos szolga, bizonyosan egyike Jézus azon oldalainak, amire nem jut sok rivaldafény. Észrevesszük a nagyokat, a sztárokat, a hangosakat, a törekvőket. Jézus népszerű a Világ Uraként, vagy mint Bíró vagy Teremtő. Azonban kevésbé népszerű, amikor megmossa a tanítványok lábát, vagy amikor kijelenti, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon! Szolga?! Jézus meglep, megdöbbent, és arra kényszerít, hogy végiggondoljam a férfiasságról, az erőről és a nagyságról alkotott elképzeléseimet...
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
(Weörös Sándor)
