Milyen a szeretet?
Milyen
a szeretet?
„ Az isteni
szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem
dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző,
nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben
kitart.” (Egyszerű fordítás)
Korinthusbeliekhez
írt 1. levél 13:4-7
Fabiny
Tamás:
A
szeretet himnuszának mai tolmácsolása
Ha
olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel
együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná
lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha
futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként
előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy
összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.
Ha
akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli
parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint
a szél által cibált ördögszekér.
Ha
önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből,
szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett
és skorpiót hal helyett.
Ha
két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem
megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű
hagyma.
Ha
naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra
is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével
megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet
jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.
A
szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére
töviskoszorút adnak.
A
szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A
szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.
A
szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a
hajnali kertben.
A
szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A
szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal,
nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok
acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult
drachmáját.
Nem
örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és
az ég madaraival.
Nem
örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval,
aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a
labdát.
A
szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül
ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.
Legyenek
bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak
szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.
Még
nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek
lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.
Ám
egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden
mindenekben.
Mert
a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A
szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A
szeretet nélküli igazság: kemény.
A
szeretet nélküli okosság: gőgös.
A
szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A
szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A
szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A
szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A
szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A
szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A
szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A
szeretet nélküli remény: fanatikus.
A
szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most
azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig
legnagyobb: Jézus.
Forrás:
CREDO 1999.1-2.
