A gazdag, meg a tű foka
Lukács 18:25.
Mielőtt elővennéd a
varrós dobozodat és elkezdenéd méregetni, hogy átférne-e rajta
egy teve, szeretnélek biztosítani arról, hogy itt NEM arról a
tűről van szó.
A tű foka az Úr
Jézusnak csak ebben a példamondatában szerepel. Azt a szoros kis
kaput jelentette, amelyet szükség esetén a nagy városkapu
bezárása után használtak. Az utasnak csak görnyedten,
meghajolva, alázatosan, a tevének meg csak teher nélkül, térden
kúszva lehetett átmenni rajta.
De még a teve is
könnyebben átszuszakolja magát ezen a kis kapun, mint a mennyek
országának kapuján az a gazdag ember, aki a gazdagságában bízik.
Ugyanis mindig csak mérlegel. Megéri ez nekem? Mennyit nyerek az
ügyön? És mi van, ha veszítek? S mialatt mérlegel, bezáródik
az a bizonyos kapu.
Isten országába
sehogy sem mehetnek be azok, akik patikusmérlegre rakják az
előnyöket és hátrányokat, a veszteséget és a nyereséget.
Meg egyébként is, itt
nem a gazdagokról van szó, hanem rólad, meg rólam.
Nem magadban, saját
erődben bízva léphetsz be oda, hanem hálásan megköszönve,
alázatosan meghajolva az előtt a személy előtt, aki megnyitotta
előtted azt a bizonyos szoros kaput.
Vigyázz, mert egyszer
bezárják, mint Nóé bárkájának ajtaját. Nehogy addig
mérlegelj, míg kívül maradsz!