Örömteli, de tudatos élet

"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!"

Prédikátor könyve 12:1

"Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!" - volt Ádám kívánsága (Madách Imre: Az ember tragédiája c. művében), amikor rádöbbent, hogy fájdalom, nélkülözés, kudarc és halál lesz az osztályrésze a bűn miatt. 

A tökéletességre és örök életre megalkotott ember nem tudja elfogadni az elmúlás tényét. Isten azonban nem hagy senkit a csalfa vak remények rózsaszín hálójában, hanem figyelmeztet. Amíg van idő, addig kell a fontos döntéseket meghozni. 

"Aki nem akar akkor, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar." (C.H.Spurgeon) A fiataloké a jövő - szoktuk mondani, de ez nem igaz. Bár ők a legjobbakat remélve talán hosszabb jövőre számíthatnak, de igazán nekik is csak a jelen adatott. A holnap kezdődő fogadalmakat holnap ismét a holnap idejére toljuk. Ma van az üdvösség napja, vagyis a fogadalmak betartásának ideje, és a változtatás legalkalmasabb perce.

Isten nem az öregek szívében akar csak lakozni, amikor más esélye már nem nagyon adatik a boldogságra, csak a vigaszt Istennél keresve. Istennel a fiatalkorban kell ismerkedni, hogy az egész életünk Vele teljen.

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!