Isten uralma alatt

„És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma..”

 (Mikeás könyve 4. fejezet 7-8. vers)

Gyakran rácsodálkozom arra, hogy Isten gondolkodása mennyivel különbözik a mi elképzeléseinktől.

Mikor azt hisszük minden elveszett, nincs kiút és nincs remény, akkor a legváratlanabb eszközöket felhasználva, nem várt módon fordít a körülményeken.

Így volt ez a Babilonba elhurcolt fiatalok életében is, akiket Isten álmok útján juttatott előkelő pozícióba, előkészítve az utat a majdani hazatérésre. „nem erővel, nem hadsereggel, hanem az Ő Lelke által.” (Zak.4:6)

A római elnyomás alatt sínylődő nép pedig valóságosan megtapasztalta, mit jelent Immanuel, azaz velünk az Isten. De mégsem ismerték fel, mert nem úgy jelent meg a Szabadító, ahogy ők várták.

Ahogy Pál írja: „ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:8-9)

S kikre bízta az evangélium munkáját? Egyszerű halászokra, megvetett vámszedőkre, fanatikus zelótákra, parázna asszonyokra… S miért?

„Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1Kor.1:25-29)

Ez az Isten uralma; amit te is megtapasztalhatsz, ha kezébe teszed életed.