Végre láthatok!
"És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről,
újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre
kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal
hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia."
Apostolok Cselekedetei 9:18-20
Igen, Uram. Most már látok. Látlak Téged, és nekem ez elég.
Nem tudom most megérteni, hogyan lesz jobb, sőt, igazából el sem tudom fogadni,
hogy egyszer jobb lesz, de Rád nézek, és a szívemben béke van. Nem tagadom,
hogy fáj, de szemeim téged követnek, bármerre is kell, hogy menjek, és tudom,
eljön a nap, amikor te fogod róluk letörölni az összes könnyet.
Uram, most már látlak. Látlak annak, Aki vagy, de legalábbis
közelít a kép a valósághoz. Látom kegyelmedet, ahogy lehajolsz hozzám, és átérzed
minden problémámat. Látom szeretetedet, bár nem tudom felfogni. Látom
kitartásodat, hogy nem fáradsz el újból és újból megkeresni, alakítani,
irányítani az eseményeket, hogy megismerjelek. Látom bizalmadat, hogy minden
hibám ellenére te feladatot adsz nekem a saját művedben. Látom megbocsátásodat,
és tapasztalom nap mint nap. Tapasztalom, hogy hozzád bátran mehetek, te tárt
karokkal vársz, és elém jössz az úton.
Szűnik már a vakság Uram, és ez mind a Te érdemed. Egyszer
majd elmúlik teljesen, amikor már nem választ el Tőled semmi és senki. De addig
is hirdetem életemmel, szavaimmal, hogy Te vagy az én Istenem.
