Az én szeretett Fiam

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Lukács evangéliuma 3:21-22

Egy lovagi tornával kezdődött minden. Látta az úton poroszkálva, hogy mindenki arrafelé tart. Megszállt egy fogadóban, és egyre csak az motoszkált a fejében, hogy ő is szerencsét próbálhatna. Sir Duncan, a magas, egy nincstelen kóbor lovag. De ha nyerni tudna ezen, nem kell több, csak egy győzelem, azzal nevet és munkát szerezhetne magának. Csak egy győzelem. 

Nevesebbnél nevesebb családok sarjai csaptak össze, ő pedig várt, hogy rá kerüljön a sor, valamikor a torna kevésbé rangosabb idejében neki is jut majd hely arra, hogy megmutassa erejét, és győzzön. Csak azt a bábos lányt ne látta volna. Nem is a lányt, hanem a játékát a régi regékről. De az események sodrásában nem volt megállás, és végül ott találta magát egy próbán, melytől az élete függött. Igazságot osztott, és most a kezei és lábai a tét. Pedig ő csak védte a védtelent, kiállt a gyengék, gyámoltalanok mellett, így most ő állt a vádlottak oldalán, és a csata kimenetele pecsét lett a sorsán. Heten hét ember ellen. Hat a vádló, és hat a vádlott pártján, az igazság pedig a győztesé. 

Még egy ember kellett, hogy kezdetét vehesse a harc a jogért, az életért. Még egy ember, akinek szívében a lovagi elvek, az erkölcs magasabban áll, mint a királyi család iránti tisztelet. De ilyen nincs több, és Duncan már várta kegyetlen véget. Mikor már végleg feladta volna beletörődve a pusztulásba, érkezett egy lovag az ő oldalára, a király legidősebb fia, a trónörökös. 

Kardok tánca kezdődött meg, aztán öklök feszültek egymásnak. Elkeseredett küzdelem, melyben végre győzött az igazság, de szörnyű áron. A trónörökös halálos ütést kapott a fejére, és a győzelem után holtan esett össze. A trónörökös, akiből minden idők legjobb királya lett volna, meghalt egy nincstelen kóbor lovagért. 

Duncan megtörve próbálta rendezni magában az eseményeket. „A trónörökös értem halt meg, ezért én is gyilkos vagyok, én is megöltem őt annyira, mint akitől az ütést kapta. Amikor ülök a fa alatt, és ránézek a lábaimra, felteszem magamnak a kérdést: hogyan érhetnek ezek többet, mint a herceg élete?” (George R.R. Martin: Kóbor lovag)

Isten szeretett Fia, aki érted lett Emberré, barátom. Érted vállalt egy sorsot veled, hogy számodra boldog örökké legyen a történt vége. Nincs jogod értéktelennek mondani magad, mert Isten a legnagyobb árat fizette érted. Hát éld az előtted lévő hetet ennek tudatában!