Isten szolgája
„Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik,
igen hatalmas lesz.”
Ézsaiás 52:13
„Ki hitte volna?...” Ki gondolta volna a názáreti
Jézusról, hogy egyszer a kereszten függ majd a világ megváltójaként? Ki
gondolná, hogy hamarosan angyalok seregével tér vissza hatalommal és
dicsőséggel?
A szerény kezdetekkor csak néhányan ismerték fel a
mennyei vezetés és a próféciák alapján, hogy a megszületett kisgyermek nem egy
ácsmesternek és fiatal jegyesének a gyermeke, hanem Isten megváltói tervének
rendkívüli csodája.
A Szentháromság egyik személye „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá
lett, és magatartásában is embernek bizonyult, megalázta magát, és
engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Filippi
2:7-8). – írja Pál az egyik legszebb „Krisztus-himnuszban”
azt a felfoghatatlan szeretetet, melyet az Istenből lett szolga kinyilvánított.
Ezek után így folytatja: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus
nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (9-11.v.)
Krisztus szolgálatát csak akkor értjük meg igazán, ha
nemcsak a földi szolgálatának idejét látjuk, hanem a teljes képet. Látni őt,
mint Teremtőnket és várni őt, mint Szabadítónkat, Megmentőnket. Az egykori
szolga ma is szolgál, közbenjár értünk a mennyei templomban. Hamarosan leteszi
főpapi szerepét, és királyként, ítélőbíróként jön el, aki a „királyok Királya,
és uraknak Ura”. (Jelenések 19:16)
Szolgálata már most is eredményes, de még jobban örül,
ha visszatérésekor te is ott leszel abban a nagy sokaságban, akik felismerték benne
személyes Megváltójukat.
