Józsué példája
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”
(Józsué könyve 24. fejezet 15. vers)
Lelkészként talán a legnagyobb kihívás, amikor szembetalálkozom a legkülönbözőbb emberi elvárásokkal.
Egyrészről, hogy ne legyek olyan szigorú, bizonyos kérdésekben, például, hogy szombaton engedjem meg, hogy bemenjen xy dolgozni, mert hát a megélhetés…
Másrészt, egy vezető igenis legyen keménykezű. Nem szabad hagyni a lazaságot, minden botlást még ott, akkor és példát statuálva meg kell büntetni.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akire hasonló teher nehezedik. Hiszen rengeteg azon könyvek száma, melyek akár világi, akár vallási körökben a helyes vezetés és vezető szerepét fejtegetik.
Józsué fenti döntése és mondata azonban nem egy modern vezető benyomását kelti. Sőt, inkább úgy tűnik, mintha számára közömbös, hogy ki mit és hogyan cselekszik. Mintha a döntést átengedné a nép kezébe, holott a vezető azért van, hogy ő hozza meg a felelős döntéseket.
Bizony, be kell lássuk; a Szentírás vezetőképe nem hasonlít a mai vállalatok vezetőihez, mint ahogy az Isten népéhez való tartozás sem vethető össze egy profitorientált cég dolgozóihoz.
A Biblia szerint egy jó vezető legfőbb tulajdonsága, hogy nem embereknek, hanem Istennek akar megfelelni, és így valódi példakép.
Istennek és a világnak olyan emberekre van szüksége; „akik el nem adhatók és meg nem vesztegethetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!” (E.G.White: Előtted az élet 55.o.)
S ha nincs senki más a környezetedben, aki ennek megfelelne;
Te légy példa! (1Tim.4:12)
