A hűség próbája
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”
(Malakiás könyve 3. fejezet 10.vers)
Tizenöt éve, amikor a keresztségemre készültem, akkor találkoztam először a tized kérdésével. Saját jövedelmem még nem volt, de elhatároztam, hogy a zsebpénzemből tizedet fogok adni, ami akkor ötven forint volt. S bár nem vártam érte felülről extra áldást, mégis a következő héten egy ötszázast találtam az utcán.
Ám senki se gondolja, hogy ez a tapasztalat minden hónapban, vagy mindenkivel megismétlődik. Hiszen a tized és az adakozás; nem pénzügyi befektetés, ami által földi gazdagságot szerezhetünk.
Én azért fizetek tizedet és azért adakozom, mert ezáltal is szeretném kifejezni és elismerni az Örökkévaló felé, hogy Tőle függ az egész életem és örülök, hogy visszaadhatok néhány forintot. Mindez Jézus áldozatához képest semmiség…
A tizeddel kapcsolatban két problémát említ a Szentírás:
Malakiás idejében, a babiloni fogságból hazaérők szinte teljesen elfelejtkeztek a hűség ilyenforma gyakorlásáról.
Jézus idejében pedig leginkább a farizeusok gyakorlata nyomán látjuk, hogy csak a parancs miatt, kényszerből adtak, olyannyira, hogy még dicsekedtek is ezzel (Máté 6:1-2).
Manapság úgy tapasztalom, sokaknak szintén nagy gondot okoz a tized kérdése. Van olyan, aki arra hivatkozik, hogy napról napra él és, ha tizedet fizet mi marad; aki gazdag, az pedig az összeg nagysága végett nem ad.
Az igazi ok viszont úgy gondolom, hogy valami az Istenhez való viszonyukban nincs rendben. Valamiért nem merik teljesen Rá bízni életüket Teremtőjükre.
Ezt a bizalmat szerette volna megtanítani a választott népnek ott a pusztában, és ezt szeretné megtanítani nekünk, akik a mennyei kánaán felé tartunk.
Ám senki se gondolja, hogy ez a tapasztalat minden hónapban, vagy mindenkivel megismétlődik. Hiszen a tized és az adakozás; nem pénzügyi befektetés, ami által földi gazdagságot szerezhetünk.
Én azért fizetek tizedet és azért adakozom, mert ezáltal is szeretném kifejezni és elismerni az Örökkévaló felé, hogy Tőle függ az egész életem és örülök, hogy visszaadhatok néhány forintot. Mindez Jézus áldozatához képest semmiség…
A tizeddel kapcsolatban két problémát említ a Szentírás:
Malakiás idejében, a babiloni fogságból hazaérők szinte teljesen elfelejtkeztek a hűség ilyenforma gyakorlásáról.
Jézus idejében pedig leginkább a farizeusok gyakorlata nyomán látjuk, hogy csak a parancs miatt, kényszerből adtak, olyannyira, hogy még dicsekedtek is ezzel (Máté 6:1-2).
Manapság úgy tapasztalom, sokaknak szintén nagy gondot okoz a tized kérdése. Van olyan, aki arra hivatkozik, hogy napról napra él és, ha tizedet fizet mi marad; aki gazdag, az pedig az összeg nagysága végett nem ad.
Az igazi ok viszont úgy gondolom, hogy valami az Istenhez való viszonyukban nincs rendben. Valamiért nem merik teljesen Rá bízni életüket Teremtőjükre.
Ezt a bizalmat szerette volna megtanítani a választott népnek ott a pusztában, és ezt szeretné megtanítani nekünk, akik a mennyei kánaán felé tartunk.
S ha igazán szeretnéd megtudni miért is kellene tizedet fizetned, ne a pénztárcádat nézegesd és ne is a kiadásaidat, hanem nézz Jézusra és vedd észre: Ő a saját életénél is jobban szeret!
