Meghallgat az Úr

„Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félők kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.”
Zsoltárok könyve 145:18-19

Dávid feltekint Istenre, és csodálattal tölti el személye. Felfoghatatlan hatalmú, végtelen Istennel találja szemben magát. Belegondolni is szédítő: azok a hatalmas dolgok, amelyek felettünk állnak, mind az ő kezének munkái. Nemcsak hatalma van a természet erői között, hanem pályára állította a világegyetemet. Érdekelve olvastam a héten egy hír címét: „Megtalálták a világegyetem határát!” Kíváncsian kezdtem olvasni, vajon vállalkozott-e egyik tudós, hogy meghatározza a világegyetem méretét. Csalódtam, mert az alcím így szólt: „A tudósok megegyeztek, hol ér véget a Föld légköre és hol kezdődik a világűr.” Vagyis, legalább már egyetértés van, honnan kezdjük mérni a mindenséget az ember perspektívájából, de hogy mindaz meddig terjed, arról csak találgatni tudunk. Ezt a hatalmas mindenséget Isten kezében tartja fent.

Másrészt olyan Isten képe rajzolódik ki előtte, akinek gondja van az emberre. Megnyitja az ég tárházát, és megajándékozza az embereket megannyi kinccsel. A jóság, az igazság, a kegyelem, az irgalom, a türelem és a szeretet mind-mind Istentől árad ránk. „Megelégítesz minden embert.” Mert nemcsak a fizikai szükséglet az, amire Istennek gondja van, hanem a szívünk is.

Isten megannyi csodálatra méltó tulajdonsága között a zsoltáros elámul készségén, hogy meghallgasson. Gondoljuk át! A megváltás története az ember kiáltására választ adó Isten tetteinek története. Azt olvashatjuk, hogy már az özönvíz előtti világban is segítségül hívták Isten nevét. Később Mózesnek árulja el Isten, hogy az emberek kiáltása eljutott hozzá, és cselekvésre késztette. A folytatás sem különb: A bűnbe esett és bűntől szorongatott ember a sötét mélységből hozzá kiált szabadulásért. Isten pedig meghallgatja és segít neki! Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... Ez a világtörténelem refrénje: „De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.” (Zsoltárok 107:19)

Isten nemcsak hatalmas Isten, akinek „erős karja” van. Isten együtt érző szívű lény, akinek halló füle van. Milyen hatalmas ígéret rejlik ebben. Van valami, amit szeretnél Istennek elmondani? Mond el ma! Ne késlekedj! Ne aggódj, vajon figyelni fog-e! Vágyik rá, hogy megszabadítson! Csak fordulj hozzá bizalommal!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet