Alázat és megtiszteltetés
„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”
1Péter 5:6
Az alázat és a megtiszteltetés két ellentétes, egymással össze nem egyeztethető fogalom az átlagember gondolkodásában. Aki alázatos, azt nem tisztelik, akit tisztelnek, az nem alázatos.
A tiszteletre, a megbecsülésre minden ember vágyik. Sokszor gondolunk úgy a tiszteletre, mint amit csak hatalommal, ügyeskedéssel, könyökléssel, vagy esetleg harccal vívhatunk ki magunknak. Tévedésben vagyunk, ha így, ezen az úton szeretnénk tiszteletet kapni.
Az alázatos emberre gyakran úgy gondolunk, mint aki gyenge, erőtlen, tehetetlen, nem elég rátermett, meghunyászkodó, konfliktusokat felvállalni képtelen, esetleg simulékony, sunyi, hízelgő. A Biblia tanítása egészen másként mutatja be az alázatos embert.
Péter apostol felszólít, hogy „alázzátok meg magatokat!”. Ez nem választás kérdése, hanem parancsolat. Isten előtt ugyanis az emberi gőg, az akaratosság, a kevélység nem erény, hanem bűn. Isten csak annak az embernek a szívében tud munkálkodni, aki elismeri kicsinységét az Ő hatalmassága előtt, aki nem önmagára büszke, hanem Istenre néz fel (lásd: Jeremiás 9:23-24). A kevélységből ki kell gyógyulnunk! Isten országának csak akkor lehetünk lakosai, ha alázatosakká lettünk. Ezért mondja Péter apostol, hogy alázzuk meg magunkat Isten előtt, hogy majd az ítélet napján, a nagy számadáson felmagasztalhasson bennünket, vagyis bebocsáthasson az Ő országába.
A Példabeszédek könyve több helyen tanít az alázatos magatartás előnyeiről, hasznáról:
- „Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van.” (11:2)
- „Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.” (15:33)
- „Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.” (16:19)
- „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” (18:12)
- „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (22:4)
- „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.” (29:23)
Az Úr elvei sokszor teljesen ellentmondanak a hétköznapi, bevett gyakorlatnak. Az ember megérzésből nem juthat el az Istennek kedves életmód gyakorlására. Bevett, megszokott, sokszor reflexből születő cselekedeteink helyett meg kell tanulnunk az Ő akaratának engedelmeskedni. Ilyen az alázatosság is. A világban, ahol élünk nem népszerű ez a magatartás, de el kell döntenünk, hogy embereknek vagy Istennek akarunk-e tetszeni? Emberek vagy Isten dicséretére vágyunk? (lásd: Apostolok cselekedetei 5:29). Válaszunk meghatározza sorsunkat! Döntsünk jól! Döntsünk a Mindenható mellett. Hamarosan eljön a nap, amikor az Úr ítéletet hirdet. Nem lesz mindegy, hogy a Bíró milyen ítéletet mond, milyen sorsot ítél nekünk.
Imádkozzunk ma reggel azért, hogy a világ szokásaitól el tudjunk szakadni, s Isten elvei szerinti magatartást tudjunk kialakítani. Kérjük az Urat, tanítson meg az alázatos magatartásra, hogy „annak idején felmagasztalhasson” bennünket.
