Isten vezetése
„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged”
Ézsaiás 58:11
Milyen nagyszerű ígéret! Milyen jó tudni, hogy létezik egy Mindenható, aki szeret és velünk szeretne lenni, vezetni az Ő bölcsességével, kegyelmével.
Azonban, ha figyelmesebben olvasunk, láthatjuk, hogy nem mindig teszi ezt. Azt írja a mai dicséret: „vezet MAJD szüntelen”- De mikor is? Mikor jön el a „majd”?
Hogy megértsük, nem elegendő csak ezt az egy verset elolvasnunk. Ajánlom máskorra is, hogy ne kiragadott mondatokat vizsgáljunk a Szentírásból, hanem nézzük meg, mit ír előtte, utána, sőt sokszor más hasonló témájú fejezetet is célszerű hozzá elolvasni, hogy teljes képet kapjunk, és ne tudjanak minket félrevezetni.
Ézsaiás könyve 58. fejezetében egy istenkereső népről olvasunk, akik mindennap keresik Istent, gyakran böjtölnek, és Isten mégsem áldja meg őket. Vagyis a kezdő Igében írtak nem teljesülnek életükben, és ezt számon kérik Istenen.
Mi is gyakran kerülhetünk ilyen helyzetbe: naponta imádkozunk, eljárunk az istentiszteletekre, misékre, s mégis úgy érezzük, Isten nem áld meg, nincs velünk, csak rossz dolgok érnek bennünket. Pedig Isten több helyen ígéri: „aki keres, talál”, ha Őt keressük tiszta szívvel, Ő velünk lesz, és áldásait kiárasztja ránk. Nem értjük, melyik az igaz, az ígéret, vagy a mindennapi tapasztalataink.
Mi volt Isten válasza népének?
„hiszen ti a böjtnapokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök… nem úgy, hogy meghalljam hangotokat”
Itt nem a formaságokra hívja fel figyelmünket Isten, hanem arra, milyen szívvel tesszük mindezt: Milyen szívvel keressük Őt? Milyen szívvel fordulunk Hozzá? Csak egy jóságos gazdag nagybácsit látunk benne, aki ha megszorulunk, zsebébe nyúl egy kis áldásért, egyébként meg csak kötelességből látogatjuk meg.
Mit tanácsol Isten?
„Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat”
Ahhoz, hogy igazán ránk áraszthassa azt a sok-sok jót, amit ígért befogadó állapotba kell kerülnünk. Amíg nem vagyunk elég nyitottak, elég alázatosak Isten felé, amíg a gonosz indulatainktól, gondolatainktól nem akarunk szabadulni, esetleg ragaszkodunk is hozzá, addig nem fér be életünkbe Isten szeretete.
Mondhatjuk: megpróbáltam, de nem tudok megváltozni! Van egy jó híre a Bibliának: NEM KELL EGYEDÜL VÁLTOZNUNK! Ha változni szeretnénk, menjünk Jézushoz, és Ő segít: Ő ad erőt hozzá, Ő veszi el a rossz késztetéseket, gondolatokat, Ő gyógyítja a gyökereket, ha engedjük neki!!!
Add jó Urunk, hogy őszinte szívvel és ne megszokásból, vagy ránk erőltetett környezeti „kényszerből” keressünk Téged, hogy napi kapcsolatot tudjunk kialakítani Veled, s így Te jól tarthass minket a kopár földön is!
Ámen
Csatári Anikó
