A bűnöst illeti a büntetés
„Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni;
a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét;
az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.”
a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét;
az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.”
Ezékiel 18:20
„Meghalt Mátyás Király, oda az igazság” – tartja a közmondás. A Biblia szerint az igazság nem Mátyás halála óta hiányzik erről a földről, hanem Ádám és Éva bűntettétől kezdve, amit az Éden kertjében követtek el. A bűn az Istentől való eltávolodást hozta magával, s ezzel együtt az isteni elvektől való elszakadást is. Ettől a ponttól kezdve világunk a nagy csaló, Sátán fennhatósága alá került, s földünkön globálisan már nem Isten elvei érvényesülnek, hanem Sátáné (2Korinthus 4:3-4).
A sok-sok igazságtalanság, csalás, becstelenség, erőszak, személyválogatás, mind-mind Sátán elvei szerinti „igazságok”, amolyan kificamodott, Isten elveit meghazudtoló igazságok. Ezek miatt a megromlott elvek miatt gyalázzák sokan Istent, mert azt hiszik, hogy minden rossz, ami velük történik, az Isten akaratából megy végbe rajtuk. Pedig ezek Sátán gonoszságai, melyek minden embernek fájdalmat okoznak.
Isten igazsága nem ilyen. Az alapige arra mutat rá, hogy Isten igazsága még mindig a helyén van, nem változott, nem mutálódott, nem ficamodott ki! Ő jogosan jár el minden ember ügyében. A bűnt nem kéri számon az ártatlan emberen, csak a bűnösön. Ő az, aki az ember legbelsőbb indulatait és gondolatait ismeri, s igazságosan ítéli meg azokat (Zsidók 4:12; Zsoltár 7:10). Isten nem személyválogató (5Mózes 10:17; Apostolok cselekedetei 10:34), nem könyörtelen, hanem irgalmas (Zsoltár 103:8); igazságos (Zsoltár 92:16); szerető (5Mózes 4:24). Isten maga az igazság, s bennünket is arra tanít, hogy legyünk ebben hozzá hasonlók: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” (5Mózes 16:20)
Az ige azt mondja, hogy „amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia…”. Isten ebben a tekintetben mégis óriási „igazságtalanságot” követett el! Jézus Krisztust hagyta meghalni, pedig Ő nem volt bűnös (Lukács 23:47; János 14:30). Ennek a Jézus részéről önként vállalt igazságtalanságnak köszönhetjük, hogy élünk, hogy bűnbocsánatot nyerhetünk, hogy az örök élet jutalmában reménykedhetünk (Róma 5:8).
Sokszor panaszkodunk, mert akadályoznak bennünket jogaink érvényesítésében. Fel vagyunk háborodva, mert nem azt kapjuk meg, amihez jogunk lenne. Ez az ige ma megtanít minket arra, hogy örüljünk annak, hogy Isten nem jogunk, illetve érdemeink szerint bánik velünk, hanem kegyelmesen és irgalmasan. Jogunk csak egy dologra lenne, hogy meghaljunk! Hiszen a „bűn zsoldja halál”, ezzel szemben „az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6:23). Adjunk ezért ma hálát Istennek!
