Ne feledd el!

„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.”

Nem tudom ezt a bibliai szakaszt anélkül olvasni, hogy a fülemben ne csengene egy dallam. Megzenésítették (megszámlálhatatlanul sokadjára) ennek a zsoltárnak az első három versét egy nagyon egyszerű, fülbemászó, ám kissé búsabb dallammal. Nekem ezzel együtt, vagy pont ezért, ez a kedvenc feldolgozásom. 

Mert nem mindig olyan könnyű és vidám dolog áldani a Mindenhatót. Vannak élethelyzetek, amikor különösen nehéz meglátni és néven nevezni a jó dolgokat, felsorolni az ajándékokat, a pozitív tapasztalatokat. 

Ma pont erre szeretné Isten felhívni a figyelmedet. Hogy ne feledd el! Ne feledd a jót akkor sem, amikor próbára tesz az élet. Akkor sem, amikor szívednek túl nagy részét tölti be a gyász. Ne feledd, mennyi jót tett veled Isten! Keresd ezeket a pillanatokat, gondold végig a mögötted álló időszakot, vagy épp azt, amiben vagy, és keresd Isten kezenyomát! 

Tudom, közhelyesnek hangzik, de tényleg ott van a Jó a legkeményebb tapasztalatokban is. Kihívás meglátni, de megéri. Ha mást éppen nem is tudsz felsorolni, Isten jelenléte akkor sem hagyott magadra, és már ez éppen elég a hálához. 

Ő ott van veled a legmegrázóbb pillanatokban, akkor, amikor úgy érzed, darabjaira hullik szét körülötted minden, és egy örökkévalóság is kevés lenne ahhoz, hogy újból összerakd a törmeléket. Ő nem hagy magadra. És már megbocsátott, megváltotta életedet, az öröklét el van rejtve nála. A feltámadás, a teljes gyógyulás, a válasz minden egyes kérdésedre.

Hát ne feledd el mindazt, amit érted tett és tesz nap mint nap! Járj nyitott szemmel, keresd mindazt, ami mutatja neked Isten óvó jelenlétét!