Az Úr hegye és a népek


„És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.”

Ahogy évről évre zarándokcsoportokat vezetek ide a Szentföldre, mondhatnám, szemeim előtt teljesedik Mikeás eme próféciája, hiszen évszaktól függetlenül a legfontosabb bibliai helyszíneken már akkora a zsúfoltság, hogy szinte egymást tapossák a világ minden tájáról érkező csoportok.

No persze, én is tudom a próféta látomása nem ilyen látogatókról, nem a turistákról szól. Nem azokról, akik csupán azért jönnek, mert ’Fent volt a bakancslistámon’, nem azokról, akiket leginkább a csillogó bazár és a keleti gasztronómia, a Holt-tengeri, vagy a Vörös-tengeri fürdőzés érdekel.

A pogányok Isten hegyére, Isten házához való zarándoklatának képe azt fejezi ki, hogy az utolsó időben egyre többen fogják keresni az Istent és egyre többen fogják kutatni a Bibliát.

Ezek a keresők azonban nem valamiféle ’intellektuális bibliaturisták’, akik a teológia szikéjével kívánják felboncolni az Igét. És nem is a manapság egyre növekvő ’csoda- és Szentszellem-hajhász, lelki szuvenír gyűjtögető’ csoportok sorait erősítik.

Ezek a keresők, nem a kenyér és a hal miatt szeretnék követni Jézust. Ezek a keresők, az Igének nemcsak hallgatói, hanem cselekvői kívánnak lenni. Ezek a keresők nemcsak tanulók, hanem másokat is tanítvánnyá tevők.

Kívánom, legyél te is az az őszinte szívű kereső, aki miután olvastad, halottad és megtapasztaltad Isten szeretetét, életeddel másoknak is bemutatod és elmondod:

„Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.”