A barátságról

"Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik."

Azt mondják, a barátok hasonlóak egymáshoz. Akikről ma én szeretnék írni nektek, azokra igaz ez.

Mindketten fiatalok voltak. Nem törődtek a társadalmi, rangbeli különbségekkel, nyitottak voltak megismerni a másikat. Épp ezért ebben a korban köttetik a mai napig a legtöbb barátság.
Mindketten nehéz családba születtek. Egyikük életét az apja keserítette, míg a másik testvérei elnyomása alatt volt, mint legkisebb és féltékenységüktől szenvedett.
Mindketten bátrak voltak. Nem féltették az életüket és szembe mertek szállni az ellenséggel. Az egyikük a fegyverhordozójával legyőzött egy egész szakasz, náluknál sokkal jobban felfegyverzett katonát. A másikuk pedig egy rettenetes harcost, aki ellen nem mert kiállni addig senki, mert olyan félelmetesen erős volt és nagy.
Mindketten felnéztek a másikra. Nem olyan barátság volt az övék, amely rombol, hanem olyan, ami épít. Úgy egészítették ki egymást, hogy a másik által mindketten jobbá váltak.
Mindketten elismert hősök lettek, népszerű emberek. Tetteikért társaik szerették őket, a dalnokok megénekelték azokat. Az ország lakosai tisztelték és szerették őket és fel is néztek rájuk, ami ritkaság.
Mindketten szerették Istent. A hit fontos szerepet játszott az életükben, önzetlenné tette őket. Nem voltak féltékenyek a másik sikereire, nem versengtek egymással sőt, ha kellett, alá tudták rendelni magukat a másiknak. Isten vezette őket úgy küzdelmeikben, mind sikereikben. Senki sem tudta eltávolítani őket egymástól.

De a barátok különböznek is. Egyiküket üldözték, másik az üldöző fia volt, de nem tartott apjával a rosszban. Barátja mellett állt mindvégig a bajban, életét is kész volt kockára tenni érte. Az egyik pásztornak született, a másik királyfi volt, mégis a pásztorból lett végül király.

Ők voltak Dávid és Jonatán. Történetüket, az igaz barátság történetét megtalálod Sámuel első könyvében. Szerintem érdemes elolvasnod... Nekem is érdemes volt. Szeretnék olyan barát lenni, mint ők!