Őszinte vagy gonosz szem
"A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét."
Naponta információval bombáz bennünket a körülöttünk lévő világ, legyen szó szükséges információkról — a közvetlen környezetünk képéről, a hozzánk beszélő ember szavairól, stb. — és felesleges információkról — mint a brazil (török) szappanopera legújabb részéről, vagy a reklámokról, melyekkel a nap majdnem minden percében találkozunk. Ezeknek az információknak nagy része, bizonyos kutatások szerint körül-belül 83%-a a szemünkön keresztül kerül jut az agyunkba. Nem véletlen tehát, hogy Jézus erre a fontos érzékszervünkre külön felhívja a követői figyelmét, amikor azt mondja: “a test lámpása a szem”.
Amilyen ételt beviszünk a szervezetünkbe a nap folyamán, abból élünk. Ha csak burgonyaszirmot és csokoládét majszolunk, a szervezetünk csak az azokban lévő tápanyagokat képes megemészteni, bármilyen csekély is legyen az. Ennek pedig értelemszerűen a napi teljesítményünk és hosszútávon az egészségünk is kárát láthatja. Nincs ez másként a szemen keresztül bevitt “táplálékkal” sem. Legyen szó a fent említett szappanoperáról, vagy a zöldellő mező képéről, az agyunk abból gazdálkodik, amivel ellátjuk. Ha pedig “gyorsétellel”, vagy szeméttel tömjük, akkor sajnos csak ebből tud gondolatokat, majd tetteket produkálni.
Hányan vannak, akik minden pénzüket odaadnák azért, hogy egy napra láthassanak; mi, látók pedig elfecséreljük ezt az isteni ajándékot. Tudomást sem veszünk róla, hogy bizony messzemenő következményei vannak annak, hogy milyen képeket látunk. Felmérések szerint bizonyos képek — úgy mint a pornográfia, vagy más, felkavaró képek — akár életünk végéig beleéghetnek az emlékezetünkbe. Ahhoz pedig, hogy ilyenekkel találkozzunk, nem kell messzire mennünk, csak be kell kapcsolnunk a televíziót az esti híradókor. Ha elég ideig nézzük, lesz ilyenből és olyanból is bőven. Fel se tűnik, de a reklámok a szemünkön keresztül olyan erővel hatnak ránk, hogy ha csak meglátjuk az adott cég logóját a boltban, rögtön beindul a pavlovi reflex, és már vesszük is le a dobozokat a polcról.
A legszomorúbb, és egyben legfélelmetesebb része ennek a folyamatnak pedig az, hogy ahogy a szemünk hozzászokik az este lemenő nap egyre csökkenő fényéhez, úgy egy idő után a lelkünkben is hozzászokunk a sötétséghez. Ha megszoktuk a felkavaró képeket, egy idő után már nem fogunk idegenkedni tőlük, sőt, bizonyos szempontból keresni is fogjuk azokat. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb teret nyernek a mozikban az erőszakos filmek.
Jézus azonban bátorít is bennünket, hogy a folyamat visszafordítható: ha az ember kerüli ezeket az ingereket, az egész teste, a szíve legbelső zugaitól az ujja hegyéig, újra világossá válhat, és ezáltal megszabadulhat a szemet érő rossz befolyásoktól. Ki ne vágyna erre?
Így hát ma próbáld meg elfordítani a szemed minden olyantól, ami gonosz és sötét!
