reggeli dicséret

„Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.” Mózes 5. könyve 32. fejezet 3-4. verse Jó dolog babakocsit tologatni, kisgyermekekkel sétálni. Nem csak azért, mert friss levegőn vagyunk és élvezzük a mozgás jótékony hatását, hanem azért is, mert így felfedezhetjük környezetünket, városunkat. Sok szép és érdekes dolgot figyelhetünk meg, amit személygépkocsiból vagy buszból talán nem láthatunk. Sétáink során igyekeztünk minél változatosabb útvonalakon menni, így előfordult, hogy egy útvonalat egy hónapban egyszer, vagy még ritkábban tettünk meg. Ez tette lehetővé azt, hogy egyre gyakrabban csodálkozzunk rá arra, hogy egy újabb, aztán egy újabb kisbolt ablakára is felkerült a KIADÓ tábla. Kisfiam még nem tud olvasni, de annyira gyakran fordult elő ez a jelenség, hogy egyszer megkérdezte, mit ír azon az ajtóra akasztott táblán, és utána ő volt az, aki messziről észrevette...

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” János evangéliuma 14:27 Advent napjait élve szinte hallod szívedben az angyal szavát: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2:14). De hol van itt békesség és jóakarat? Békesség ott, ahol mindezt fegyverrel próbálják megteremteni? Ahol a béke utáni vágy csak egyre több háborút szül? Ahol béke csak a másik nélkül lehetséges? Ahol nem tud két ember összefogni, még akkor sem, ha hasonló nézeten vannak? Ahol a különbségek nem férnek meg egymás mellett, de a túl sok egyformaság is csak viszályt szül?Lehet még béke ezen a háború dúlta földön? Van még esélyünk?  Isten ma reggel a tél csendjében hozzád szeretne szólni. Nála van az igazi békesség, és Ő ezt szeretné neked adni. Béke, amit nem befolyásolnak a külső körülmények, az érzelmeid, a rád törő nehézségek. Béke, ami a Benne való bizalomból fakad. Abból, ho...

„ És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon .” Lukács 24:46 Itt van újra a karácsony. Ünnep, csillogás, izgalom, ajándék, öröm, emlékezés; ez az, ami ránk vár most egy pár napig, no meg a jó kis családi vacsorák. Gondolkodtunk már azon, hogyha szeretet van a szívünkben, akkor néha előfordul, hogy nincs választásunk és tesszük, amit tennünk kell? Így van ez az év e szakaszában is. A vásárlás sok nyűggel jár, a főzőcske sok fáradsággal, a szervezés aggódással, de mégis tesszük önként és örömmel, nem muszájból. Mert adni akarunk, mert ki akarjuk mutatni a szeretetünket, a saját családunk szeretete kötelez minderre. A szenteste történetében sok-sok ajándékkal találkozunk, de a menny ajándéka felülmúlja az aranyat, tömjént, mirhát, de még a pásztorok imádatát is, mindent, amit mi, emberek adhatunk. Mert Isten, mikor egyszülött fiát nekünk adta, mindent odaajándékozott minékünk! Az szeretet kényszerítette ...

Édesapám egy igazán áldott jó ember volt. Egy alkalommal férjem kereste őt a faluban, s megkérdezte az akkori TSZ elnököt: „Nem láttad valahol az apósomat?” Az elnök azt válaszolta: „Indulj el abba az irányba, és ahol énekszót vagy fütyörészést hallasz, ott van az apósod” Hiteles keresztény volt. Nemcsak mondta, hanem tette is. Tényleg mindenki szerette. Sokszor vonult el a nagy diófa alá a Bibliával és kedvenc könyveivel és olvasott. No meg írt. Kiírt idézeteket különböző könyvekből, amit aztán aranyalmaként ezüst tálcán felkínált, akiknek épp akkor, épp arra volt szüksége. 66 évesen halt meg. Szinte az egész falu ott volt a temetésén. Miért ilyen fiatalon? Miért éppen ő, aki annyira jó volt? Olyan sok embernek tett bizonyságot! Annyi embernek segített önzetlenül! Ez volt a temetési prédikáció alapigéje: „Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz. Békességre jut, az ágyában ny...

„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézsaiás könyve 54:13 Fiam még nem volt 3 éves, mikor az első prédikációját megtartotta. Éppen szünet volt a közösség imatermében, mindenki kötetlenül beszélgetett. Fiam megragadta az adandó alkalmat, a széksorok és az emberek lábai között előrelopakodott, és egy óvatlan pillanatban a szószék mellé állt (mivel mögüle még nem látszódott volna ki). Szemem sarkából figyeltem őt. Nem akartam közbelépni, vagy visszahívni őt, ne legyen az az érzése, hogy a templom az a „semmit nem szabad tenni” helye. Kíváncsian vártam, hogy mi következik most. Fiam fejjel lefelé kinyitott egy Bibliát, és olyan határozottsággal, mint aki már folyékonyan tud olvasni, a következőket mondta: „Isten a szeretet. Punktum! Isten a szeretet forrása. Punktum!” Azzal összecsukta a könyvet, és mint aki elvégezte küldetését, szépen lesétált a szószékről. Ma sem tudom, hogyan jutottak eszébe ezek a szókombinációk. Habár a templomban Isten szerete...

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”   (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 19-20. vers) Nemrég az interneten olvastam egy érdekes hirdetést. „X utca y számú ház elől eltulajdonított z márkájú kerékpáromat, 100.000Ft-ért visszavásárolnám…” Aztán elgondolkodtam, azon, hogy mi visz rá valakit, hogy az elvileg tulajdonában levő, használt, sőt azóta talán már sérült biciklijéért ismét ennyi pénzt adjon, ahelyett, hogy egy új kerékpárt vásárolna? Bizonyára különösen erős érzelmi szálak fűzik a bringához, vagy ahhoz a valakihez, mondjuk a gyermekéhez, - hiszen a hirdetésből nem egyértelmű kié a kerékpár - akinek visszavásárolná. Ez pedig nem más, mint ahogy a lexikonok a megváltást definiálják: „ (lat . redemptio , a redimo , 'visszavált, -vásá...

"Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága." János évangéliuma 1:3-4 Milyen jó azt tudni, hogy van egy teremtőnk! Nem vagyunk magunkra a világegyetemben, van valaki, aki ismeri teljes lényünket, aki ilyen csodálatosan megalkotott. Nincs két egyforma szempár, nincs két egyforma mosoly, nincs két egyforma ember. Isten egyedinek és különlegesnek teremtett. Nem a véletlen műve, hogy vagy és az sem, hogy ilyen vagy. Mindez Isten kreativításának az eredménye, alkotó munkájának a végterméke. Életet adott neked amikor megszülettél, de nem elégszik meg ezzel. Minden nap keresi annak a lehetőségét, hogy feltöltsön lelki életerővel. Nemcsak teremtőd, újjáteremtőd is szeretne lenni. Világosságot szeretne vinni oda, ahol sötétség volt eddig, melegséget oda, ahol ridegség. Hogyan válaszolj erre a hívásra? Továbbra is fáradtan, életuntan nézel magad elé, vagy engeded, hogy átjárjon jelenl...