A váltságdíj kötelez
„Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet
Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg;
dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az
Istenéi.”
(Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 19-20. vers)
Nemrég az
interneten olvastam egy érdekes hirdetést. „X utca y számú ház elől
eltulajdonított z márkájú kerékpáromat, 100.000Ft-ért visszavásárolnám…”
Aztán elgondolkodtam,
azon, hogy mi visz rá valakit, hogy az elvileg tulajdonában levő, használt, sőt
azóta talán már sérült biciklijéért ismét ennyi pénzt adjon, ahelyett, hogy egy
új kerékpárt vásárolna?
Bizonyára különösen
erős érzelmi szálak fűzik a bringához, vagy ahhoz a valakihez, mondjuk a
gyermekéhez, - hiszen a hirdetésből nem egyértelmű kié a kerékpár - akinek
visszavásárolná.
Ez pedig nem
más, mint ahogy a lexikonok a megváltást definiálják: „(lat. redemptio, a redimo, 'visszavált, -vásárol' igéből): 1. a szó eredeti értelme szerint korábban birtokolt, majd
eladott, elzálogosított, elveszített érték visszavásárlása.”
Ám a
Jézusban megnyilatkozó megváltás valami más. Hisz, tény, amit szeretünk azt
megpróbáljuk visszaszerezni, de ki akarna visszavásárolni egy szakadt ruhát,
egy törött bögrét, egy penészes kenyérdarabkát, vagy a kidobott ételmaradékot?
Szeretteinkért,
barátainkért képesek vagyunk komoly áldozatot hozni, akár kezességet vállalni, de
ki váltaná meg az ellenségét? Ki adna feltétel nélkül bármit is annak, aki
gyűlöl, aki keresztbe tesz, ahol tud, stb.?
Mert,
ahogy Pál írja: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg,
hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)
Mai igénk,
több kérdéssel szembesít, melyre minden nap keresem a választ: Milyen értéket látott
bennem, ha kész volt meghalni értem? Ki vagyok én, hogy ennyire szeret?
De egyet
tudok, ahogy én nem hagyom ott a boltban a megvásárolt terméket, úgy Ő sem hagy
itt, mert megvásárolt. És „törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus
is magához ragadott engem.” (Fil.3:12)