Így kellett lennie!
„És monda nékik: Így van
megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból
harmadnapon.”
Lukács 24:46
Itt van újra a karácsony. Ünnep,
csillogás, izgalom, ajándék, öröm, emlékezés; ez az, ami ránk vár most egy pár
napig, no meg a jó kis családi vacsorák. Gondolkodtunk már azon, hogyha
szeretet van a szívünkben, akkor néha előfordul, hogy nincs választásunk és tesszük,
amit tennünk kell? Így van ez az év e szakaszában is. A vásárlás sok nyűggel
jár, a főzőcske sok fáradsággal, a szervezés aggódással, de mégis tesszük
önként és örömmel, nem muszájból. Mert adni akarunk, mert ki akarjuk mutatni a
szeretetünket, a saját családunk szeretete kötelez minderre.
A szenteste történetében sok-sok
ajándékkal találkozunk, de a menny ajándéka felülmúlja az aranyat, tömjént,
mirhát, de még a pásztorok imádatát is, mindent, amit mi, emberek adhatunk.
Mert Isten, mikor egyszülött fiát nekünk adta, mindent odaajándékozott
minékünk! Az szeretet kényszerítette Őt erre, amit irántunk érzett.
„Betlehem története kimeríthetetlen téma. Benne van elrejtve
"Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége" (Róm
11:33). Csodáljuk Üdvözítőnk áldozatát, hogy a mennyei trónt jászollal, a
hódoló angyalok társaságát az istálló barmaival cserélte fel. Az emberi gőg és
önteltség csúfosan megszégyenül jelenlétében. De ez csak kezdete volt bámulatos
megalázkodásának. Már az is határtalan leereszkedés lett volna Isten Fia
részéről, ha azt az emberi természetet ölti magára, amellyel az Édenben élő
Ádám a bűnbeesés előtt bírt. Ám Jézus akkor vállalta az emberi természetet,
amikor azt a bűn már négyezer éve gyöngítette. Ádám bármelyik leszármazottjához
hasonlóan alávetette magát mindannak, amit az átöröklés hatalmas törvénye
létrehozott. Hogy mi e törvény működésének következménye, azt Jézus földi
őseinek a történelme mutatja be. Ezzel az örökséggel jött földünkre, hogy
osztozzon bánatunkban, kísértéseinkben, s hogy példát mutasson a bűntelen
életre.
Sátán gyűlölte Krisztust a mennyben azért a magas tisztségéért, amelyet
Istennél elfoglalt. Gyűlölete fokozódott, amikor ő maga levettetett a mennyből.
Gyűlölte azt, aki elkötelezte magát a bűnös ember megváltására. Isten mégis
megengedte, hogy Fia mint emberi gyöngeségeknek alávetett, gyámoltalan csecsemő
eljöjjön e világba, amelyet Sátán magáénak igényelt. Megengedte, hogy egyszerű
emberként szembenézzen az élet veszélyeivel, amelyekkel minden ember
találkozik; s hogy megvívja azt a harcot, amelyet az emberiség minden
gyermekének meg kell vívnia, azzal a kockázattal, hogy elbukik és örökre
elvész.
A
földi apa aggódik fiáért. Amikor kisgyermeke szemébe néz, remegve gondol az
élet veszedelmeire. Oltalmazni szeretné kincsét Sátán hatalmától, távol tartani
a kísértéstől és a küzdelemtől. Isten pedig odaadta egyszülött Fiát egy még
ádázabb küzdelem megvívására, még félelmetesebb kockázat vállalására, hogy az
élet útját biztosítsa kicsinyeink számára. Ebben van a szeretet!
Csodálkozzatok, egek! Ámulj, ó föld!” (Ellen G. White: Jézus élete, 4. fejezet,
részlet.)