Szabad vagy!


 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

János evangéliuma 8. fejezet 36. vers

Fekszem a porban, testemet alig-alig takarja néhány rongy, de a szégyen elborít, befed tetőtől talpig. Hogyan lehetne ezt megnemtörténtté tenni? Hogyan lehetne visszamenni az időben, és jól dönteni, nem vétkezni? Már késő. Túl késő.

Hangtalanul zokogva fekszem a porban. Minden sejtemben rettegés. Nem nézek, csak lefelé, de érzem, ahogy égetnek a tekintetükkel. A bűnöst. A paráznát. Ők, az igazak. Már nem figyelek arra, miket mondanak, csak hallom a vád hangját, telve gyűlölettel, megvetéssel, erőszakkal. A véremet akarják. Igazságot. Egyetlen szóra várnak Tőle, de Ő hallgat. Csak az ujja serceg a porban halkan, ütemesen, mint aki ír. Aztán hallom a kövek tompa puffanását, az egyik majd csak eltalál. A pánik kezd erőt venni rajtam, de nemsokára vége lesz. Örökre vége lesz. Vége a szenvedésnek, a kihasználásnak, hisz nem vagyok több számukra, csak egy eszköz, amivel saját vágyaikat elégíthetik ki. Egy tárgy, amit eldobnak, ha már megunták. Egy roncs, akinek nappal undorral hátatfordítanak, de akihez éjjelente mégis visszajárnak. Vége az állandó félelemnek, megalázásnak, bántalmazásnak. A következő majd biztosan eltalál.

És ekkor meghallom a hangját: - Az vessen rá először, aki nem vétkes. - Az ujja pedig serceg tovább a porban, megállás nélkül. Vajon mit ír? A kövek egyre gyorsabban puffannak a porban, én pedig már nem érzek belül semmit. Ez sem talált. És ez sem. Még néhány tompa puffanás, lépések egyre távolodó zaja, a sercegés is elhal, és ránk szakad a némaság.

A kimerültség kezd erőt venni rajtam, ám ekkor végigsöpör a csenden egy mélyről jövő, erőteljes fújás. Érzem, ahogy száll a por mindenfelé, és szívemre valami furcsa remény kezd telepedni. Nyugalom. Elfújta. Mindet elfújta.

És ekkor megszólal: - „hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?"

„Senki, Uram.”

 „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Alig bírok hinni a fülemnek. Nincs ítélet. Nincs büntetés. Csak kegyelem, élet és szabadság. Valódi szabadság miatta, Vele. Mert Ő elfújta vétkemet.